Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)

Az öntészeti alumíniumötvözetek olvasztástechnológiájának fejlődése

Betekintö-nyílás 49. ábra. A gáztartalom mérésére használt Dardel-készülék elvi vázlata igen gyors (1-2 perc) és reprodukálható. Ha nagy a gáztartalom, újabb gáztalanítással be lehet avatkozni a technológiai menetbe. Az olvadék gáztartalma akkor elfogadható, ha nem lépi túl a 0,18-0,20 cm

3

/100 g Al értéket. Másik paraméter, mellyel az öntendő ötvözetet minősíteni szokták, a folyékonyság, a formakitöltó'-képesség. Ettől függ, hogy az olvadék ki tudja-e tölteni a formát, de különösen a sarkokat, éleket. Ennek előrejelzésére fejlesztette ki 1931-ben a francia A Courty a spirál alakú öntőkokilláját. Minél hosszabb a kifolyt spirál egy meghatározott kokilla- és olvadékhőmérsékleten, annál jobb a fém folyékonysága és egyben oxidmentessége. A vizsgálandó fémet a kokilla felső részére helyezett hüvelybe töltik úgy, hogy a felesleges fém a vályún keresztül a tégelybe folyjék. A kokilla alsó része, melyben a spirális csatorna van kiképezve (50. ábra). Az előbbi üzemi vizsgálóeljárások nemcsak egyszerűek, de gyorsak is voltak, és így lehetővé tették, hogy az üzemi emberek gyorsan beavatkozhassanak a technológiai folyamatba. Vagyis ha például megengedhetetlenül soknak találták a gáztartalmat, akkor a fürdőt azonnal új gáztalanító műveletnek vetették alá, vagy ha a szilumin szövete nem volt elég finom, akkor pótnemesítést hajtottak végre, és csak az új vizsgálat megfelelő eredménye után rendelték el az öntést. Ez idő tájt már ismert volt a melegextrakciós laboratóriumi vizsgálóeljárás is, amely az olvadék által elnyelt gáznak az összetételére is választ tudott adni, de ez igen költséges és lassú, kifejezetten laboratóriumi módszer volt. Ezért az üzemek nem is igényelték, csak a kutatásban volt jelentősége.