Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)

Az alumíniumötvözetek készítéséhez és öntéséhez használt olvasztóberendezések fejlődéstörténete

36. ábra. Lunkenheimer-féle olajtüzelésű, billenthető dobkemence ladék tömbösítésére, akár öntéshez kimerőkemenceként volt használatos. Az előbbi esetben a kemencét csapolni tudták a teknő legmélyebb pontján, az utóbbi esetben a kimerőajtón keresztül kikanalazták az ötvözetet az öntéshez. Az eltávozó füstgázok a lejtős padkára adagolt tömböket vagy hulladékot előmelegítik. A 36. ábra a Lunkenheimer által 1900-ban konstruált olajtüzelésű, billenthető dobkemencét szemlélteti, amely még az 1940-es években is elterjedt volt (hazánkban „ Ungar "-kemence néven), könnyű kezelhetőségének köszönhetően. Egy 1904-es ismertetés szerint az USA-ban is elterjedt volt „Rockwell"-kemence néven. A fűtési periódusban a füstgázok a felül látható nyíláson át távoztak, az öntési periódusban ugyanez szolgált a kemence kézikerékkel való billentése után az olvadék kiürítésére. Alumíniumötvözetek olvasztására a szennyeződés és a nagy leégési veszteség miatt nem vált be. A 37. ábrán a 30-as, 40-es években ugyancsak elterjedt Pontzen-féle lapos, billenthető lángkemence látható, amely gáz- vagy olajtüzeléssel volt használatos. A két égőt tangenciálisan helyezték el, hogy a viszonylag kis kemencetérben meghosszabbítsák a füstgázok tartózkodási idejét. A füstgázok a betét adagolása céljából leemelhető kemencefedél nyílásán távoztak el. Ezt a típust nemcsak alumínium, hanem színesfémek, öntöttvas és acél olvasztására is használták, de alumíniumolvasztásra a nagy gázfelvétel és nagy fémleégés miatt nem vált be. A bemutatott négy régi kemencetípus közül a legelterjedtebb a tégelyes kemence volt, mert minőségi gyártást tett lehetővé. Ennek köszönhette, hogy sokáig fennmaradt. A szerző pályájának kezdetekor, a '40-es évek második felében még