Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)
Az öntészeti alumíniumötvözetek fejlődése
A-osztály: tiszta (kohó)alumíniumból előállított ötvözetek maximum 20% átolvasztott (másodlagos) fémmel: G A1-SÍ13, G Al-Si-Mg, DG Al-SiMg, G Al-Mg5, G Al-Mg3, DG Al-Mg9, G Al-Mg-Cu5, G Al-Si-CuNi I. és II. B-osztály: ötvözetek 50% átolvasztott fémmel: UG Al-Si-Cu-Mg C-osztály: csak átolvasztott fémből készíthető ötvözetek: UG Al-Si-Cu és UD-Al-Si-(Cu) Az előírás kedvezőnek bizonyult, elfogadható szilárdsági értékeket produkáltak. Ehhez a háború végén és után elegendő mennyiségű és minőségű repülőgépes repülőgépmotor-roncshulladék állt rendelkezésre. Az öntészeti ötvözeteknek eddig leírt fejlődését A. H .F. Goederitz könyve alapján egy „családfával" szemléltetjük (31, ábra). Eszerint az alumínium-magnézium és alumínium-szilícium ötvözetekkel már az 1800-as évek végén kezdtek foglalkozni, tehát hamarosan az alumíniumelektrolízis feltalálása és ipari megvalósítása után. Ezeknek a kutatásoknak, kísérleteknek azonban az alumíniumformaöntészet számára még nem volt jelentősége. Az alumínium-formaöntészet az 1900-as évek első évtizedében indult az alumínium-réz, majd hamarosan az alumínium-cink-réz ötvözetekkel, és ezekből fejlesztették ki az alumínium-réznikkel ötvözeteket az I. világháború alatt. Mindezeknek a nehéz színesfémeket tartalmazó ötvözeteknek az 1920-as évek közepe tájáig volt jelentőségük, napjainkban pedig alig valami, mert a korszerű alumínium-szilícium ötvözetek sokkal jobbak. Máig ható forradalmi újítás volt 1920-21 táján a magyar Pacz Aladár találmánya, az alumínium-szilícium ötvözetolvadékok nátriummal történő nemesítése. Ma ezek az ötvözetek az egyeduralkodók a világ alumínium-formaöntészetében, alkalmasint magnézium, illetve réz adagolásával (Al-Si-Mg, Al-Mg-Si, Al-Si-Cu), alkalmasint más fémekkel való ötvözéssel, különböző nevek alatt, amilyen nálunk a szilumin. E sorok írója közel 60 éve (1948 óta napjainkig) foglalkozik alumíniumöntészeti problémákkal, de korábban nem figyelt oda az ötvözetfejlesztés történetére, mert figyelmét maga a technológia kötötte le. így számára is a meglepetés erejével hatott, hogy az 1940-es évek vége óta máig használt alumíniumötvözetek fejlődése az 1930-as évek közepével lezárult, hisz szinte minden lehetséges ötvözőfémet (1. előbb) kipróbáltak, különösebb gyakorlati eredmények nélkül. Ma már csak néhány, klasszikusnak mondható ötvözetcsaládnak a fejlesztése folyik.
