Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)

Az alumínium képlékenyalakítási technológiájának hazai kezdetei

a Maszobal vezetése alá került. A kohó csak 1949-ben közelítette meg a tervezett termelést, de az áramerősség növelésével és 8 új kemence üzembe helyezésével bővítették a termelést. 1955-ben korszerűsítették a gázelszívást, 100 m-es kéményt építettek. A forradalom miatt itt is közel féléves kohószünet volt. Ezt követően az áramerősséget 40 kA-ra növelték, az anódszerkezet egyidejű átalakításával. 1965-től ez a kohó is szilíciumos egyenirányítókon keresztül kapta az áramot. Az Aluérc Rt. Almásfüzitőn a VAW-vel közösen 60 000 tonna kapacitású timföldgyárat kívánt építeni az állam és a Dunavölgyi Timföldipari Rt. tőkéjével. A gyár átadását a bombázások, a háborús evakuálás miatt folyamatosan eltolták, végül is berendezését 1945 júliusában leszerelték. A gyár 1946-ban a Maszobalhoz került. A Szovjetunió vállalta a gyár építésének felét, ez volt a hároméves terv legnagyobb beruházása. 1948-ban államosították. A gyár átadására 1950. november 2-án került sor. Kapacitását 1953-ban évi 100 000 tonnára bővítették. A kormány 1949-ben határozta el új alumíniumkohó létesítését Inotán, 160 kemencével. A vállalat 1951-ben alakult meg, az egyenirányító épülete az erőmű mellett 1952-ben lett kész. A kohócsarnokot 1951-ben kezdték építeni, ez közel 500 m-es hosszával akkor az ország legnagyobb épülete volt. Az első 50 felsőtüskés Söderberg-anódos kemencét 1952 augusztusában fűtötték fel, majd újabb 40 kemencét 1952 őszén. 1953 elején ez a vállalat is a Maszobalhoz került, de üzemzavarok miatt hamarosan leállították. 1953 augusztusában az áramerősséget 50 kA-ra növelték, az egyenirányító 50 m Ft-os bővítése után. A kohó 1956 végén három hónapra leállt. 1958 után 58, majd 67 kA-rel dolgoztak, így elérték az évi 30 000 tonna termelést, majd 8 új kemencét is üzembe helyeztek. A kohó profilja ezután hulladékfeldolgozóval és Properzi-féle öntvehengerlő művel bővült. Ma már sajnos egyik alumíniumkohónk sem működik gazdaságtalanságra hivatkozva (drága az áram!). Az ajkai és tatabányai alumíniumkohót 1992-ben, az inotait pedig 2006-ban állították le. így ma már nincs „magyar ezüst"! Az alumínium képlékeny alakítási technológiájának hazai kezdetei 1928-ig hazánkban üzemi méretekben nem folyt az alumínium képlékenyalakítása (félkésztermék-gyártás), csak a Rézhengerművekben kísérleteztek importált alumínium hengerlésével Deniflée Sándor (1890-1959) vaskohómérnök vezetésével (21. ábra). Ugyancsak 1928-ban kezdte el a Weiss Manfréd Rt. az importált alumínium hengerlését. Ugyanitt svájci gépekkel 1929-ben indították be az alumíniumfólia hengerlését, 1929-30-ban pedig a huzalgyártást külföldi szabadalmak alapján. Az első, tiszta alumíniumból gyártó mű Csepelen létesült húzógépekkel 1940-ben. Oka a színesfémhiány volt. 1941-42-ben indult az alumínium-hengermű is