Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)

Hazai alumíniumiparunk fejlődése

Hazai alumíniumiparunk fejlődése Alumíniumkohóink Szabó József (1822-1894) bányamérnökből lett geológus professzor 1893ban írt először a bauxitról Ásványtan c. könyvében. Szádeczky-Kardoss Gyula professzor 1906-ban először elemezte a bihari (ma Románia) bauxitot. 1917-ben az Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt. már 130 e tonna bauxitot termelt. Bálás Jenő (1882-1938) bányamérnök 1920-ban Gánt környékén talált bauxitot, majd 1923-ban Halimba bizonyult reményteljesnek. (17. ábra) Történeti érdekesség, hogy ő e témáról 1929-ben a Bányászati és Kohászati Lapokban (BKL) megjelent cikkében a bauxitot „bózit"-nak nevezi. Ez a megnevezés azonban nem tudott nálunk meghonosodni. 17. ábra. Bálás Jenő bányamérnök (1882-1938), aki 1920-ban Gánton bauxitot talált 1928-ban az Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt. (Aluérc) megvette a Viktória Vegyészeti Művek kis gyárát timföldgyártási kísérletek számára. 1933-ban megvették egy német Bayer-timföldgyár berendezéseit Magyaróvár céljára, amely 1934 augusztusában már timföldhidrátot termelt. Ezt a WM (Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt.) kérésére 1935-ben bővítették. Mindebben Kutas Andor (1885-1976) és Bartha Lajos (1902-1971) vegyészmérnököknek volt úttörő szerepe (18. és 19. ábra).