Kovács László: Ganz Ábrahám szabadalmai (Öntödei múzeumi füzetek 18., 2007)
Ganz Ábrahám 1855-től haláláig, 1867-ig hét szabadalmat kapott, ezek közül négy leírása van meg. Egy kivételével valamenynyi szabadalom a kéregöntvényekkel kapcsolatos. A kéregöntés lényege régóta ismert. Mikor a vasöntvényeket elkezdték készíteni, tapasztalták, hogy ha az öntvény gyorsan hűl le, igen kemény lesz. A lassan lehűlő öntöttvasból a benne oldott, mintegy 3% szén nagy része apró, szabad szemmel nem látható grafit alakjában kiválik, és ettől az öntvény töreté szürke. A szürkeöntvény kevésbé kemény, bizonyos mértékig szívós. Ha az öntöttvas kellően gyorsan hűl le, a grafit egyáltalán nem tud kiválni, a szén a vashoz vegyileg kötötten, vas-karbidként van jelen. Az ilyen öntvény ezüstfehér töretű, körülbelül háromszor keményebb, mint a szürkeöntvény, és rideg. A kéregöntvényt úgy készítik, hogy azokon a helyeken, ahol fehértöretű, kemény külső kérget akarnak létrehozni, öntöttvasból (esetleg acélból) készült hűtővasat, ún. kokilláf helyeznek el a homokformában. A kokilla sokkal jobb hővezető, mint a homok, ezért mellette gyorsabban hűl le az öntvény, ezáltal kérget kap. Hogy a kokillát védjék a forró vas hőhatásától, és megakadályozzák az öntvény hozzátapadását, bevonóanyaggal, más néven kokillamázzal vonják be. Mint látni fogjuk, a kokillamáznak más feladata is lehet. Kéregöntvényeket már a 18. században készítettek. Kéregöntéssel hengereket (nyújtásra, őrlésre) a 19. sz. elejétől gyártottak, az 1820-as évektől vagonokhoz és mozdonyokhoz vasúti kerekeket is készítettek, elsősorban Angliában és ÉszakAmerikában. 3 Hogy Ganz mikor kezdett el kéregöntvényeket gyártani, nem tudjuk. Az első híradás nem sokkal a budai öntöde megalapítása után, 1845 novemberéből származik, amikor az 2 A kokilla francia eredetű szó, a coquille jelentése héj. Akokillára németül régebben a Schale szót használták, amely szintén héjat, de csészét is jelent, ezért hajdan a magyarban is nevezték a kokillát csészének. 3 Johannsen, O.: Geschichte des Eisens. Düsseldorf, 1953 3 , p. 459; Meyer, R.: Der HartguB. Halle, 1954, p. 289.
