A 6. harangtörténeti ankét előadásai (Öntödei múzeumi füzetek 17., 2007)
Németlövó'i (Deutsch-Schützen) harang, 1242 Glocke in Deutsch-Schützen, 1242 K elet-Ausztriában, és itt elsősorban . Burgenlandban, amely 1922-ig a régi Magyar Királyság része volt, sok olyan harang található, amelyek magyar harangöntők munkái. Olyan gyártmányokról van szó, amelyek főként a nyugat-magyarországi városokban: Sopronban, Kőszegen és Szombathelyen készültek. Bár vannak egyes harangok, amelyek Győrből, Budapestről és Pozsonyból (1918-ig magyar) származnak. Az itt tevékenykedő harangöntők közül mint fontosabbakat megemlíthetjük a Pfistermeistereket Kőszegen, továbbá Pfistermeister János Józsefet, valamint Köchel János Györgyöt, soproni mestereket és mindenekelőtt az ugyancsak soproni Seltenhofer céget, amely egyike volt Magyarország legnagyobb harangöntödéinek. A boldogasszonyi (Frauenkirche) 1697-es Frauen-harangja Frauenglocke von 1697 in Frauenkirchen Ezen túlmenően van még néhány középkori darab is, amelyeknek öntőit név szerint nem ismerjük, viszont ezek eredete Magyarországról származik. A török háborúk miatt- amelyek KeletAusztriát is erőteljesen érintették - a legtöbb magyar eredetű harang, amely még Ausztriában található, az 1683 utáni időből származik, legtöbbjük a 18. és 19. századból, csak néhány középkori darab élte túl a (háborús) időket. Elsősorban a 19. és 20. században (1922-ig) a magyar öntödékben (főként a soproniakban) számos harangot és csengőt öntöttek Burgenland számára, mégis a két világháború messzenyúló rekvirálásai miatt csak kevés harang maradt meg ebből az időszakból. Burgenland 1922-ben történt elcsatolásával megszűnt a magyar haranggyártás Ausztria felé. DR. JÖRG WERNISCH Magyar harangöntők harangjai Ausztriában A legjelentősebb magyar eredetű harangok Ausztriában a németlövői (Deutsch-Schützen) román kori harang (ma a bécsi Pfundner-gyűjteményben) és a cukorsüveg alakú harang a fraknói várban (Burg Forchtenstein), mindkettő a 13. századból; a boldogasszonyi (Frauenkirchen) bazilikában lévő Frauenglocke 1697-ből; a kismartoni (Eisenstadt) hegyi templom nagy harangja 1753-ból; az 1772ből való nagyharang Nagyhőflányban (GroBhöflein) és az „Öreg Porosz" a nagyszentmihályi (GroBpetersdorf) evangélikus templomban 1872-ből.
