Kovács László: Ganz Ábrahám (Öntödei múzeumi füzetek 16., 2006)

A palota belső udvara a gyárban készült öntöttvas oszlopokkal Hof des Palastes mit den in der Ganz-Fabrik gegossenen Konsolen Inner courtyard of Ganz Palace with consoles cast in the Ganz Factory Velük élt Ganzné másik nővére, Hezss Fanni, ő vezette energikusan a háztartást. Lakásuk kezdetben az üzem területén, a Kórház utcai házban volt, s bár hat szobából állt, nem volt méltó egy virágzó vállalat tulajdonosához. Ezért Ganz megvásárolta az Akadémiától a pesti Felső Duna-sor (ma Széchenyi rakpart) és Széchenyi utca sarkán levő üres ingatlant, és Ybl Miklós tervei szerint négyemeletes, neoreneszánsz stílusú palotát építtetett 1864-66ban. Ganzék első emeleti lakása 13 szobából és mellékhelyiségekből állt, a falfestményeket olasz festők, a bútorokat Pollák asztalos készítették. Pincéjét, amelyet készáruk raktározására használtak, alagút kötötte össze a Duna-parttal. Az épület a II. világháború végén elpusztult, helyén ma új lakóház áll. Ganz folyamatosan tartotta kapcsolatát Svájcban maradt rokonaival, apját és testvéreit rendszeresen támogatta. Anyagi jólétével együtt járt, hogy adományokkal segítette Buda szociális intézményeit, a közkórházat és az árvaházat, a tisztviselők nyugdíjalapját. A vízivárosi Szent Anna Fiú- és Leánytanodának két díszes zászlót ajándékozott. 1861-ben Ganzot Buda város képviselő-testületi tagjává választották. 1863-ban pedig „a hazai műipar fejlesztése és emelése s e főváros iparának és evvel kapcsolatban vagyoni jólétének előmozdítása" körül szerzett érdemeiért Buda szabad királyi főváros polgárválasztmányának közgyűlése díszpolgárrá választotta. Ugyanebben az évben Ganz az ipar fejlesztésében nyújtott kiváló teljesítményéért megkapta a Ferenc József-rendet. Munkatársai szerették Ganz Ábrahámot. Munkásjóléti intézményei az akkori fejlett iparú országokéhoz képest is példaértékűek voltak. A gyárban kórházat létesített, a megbetegedett munkások a fele bérüket megkapták, nyugdíjpénztárat alapított, így a munkások előnyös feltételekkel nyugdíjhoz juthattak. A Ganz-gyár fizette a legnagyobb bért a pest-budai üzemek közül, igaz, a legjobb munkaerőt alkalmazta. Ganz megkívánta a kemény munkát, de a nyereségjutalékról sem feledkezett meg. A százezredik kéregkerék leöntése alkalmából, 1867. november 23-án ünnepséget tartottak. A gyár munkásai Ganzot szép albummal lepték meg (lásd a színes mellékletet), amelyet a város látképe és a gyár részeinek rajzai díszítettek, és amelyet aláírtak az alkalmazottak. Ganz minden dolgozóját ezüst emlékéremmel ajándékozta meg, és megvendégelte a Tüköry Serfőzőház csarnokában, amely a mai Vígszínház mellett állt. Az ünnepi beszédet Keller Ulrik könyvelőnek kellett volna elmondania, de néhány szó után az idős ember hangja a meghatottságtól elcsuklott, ezért Eichleiter Antal folytatta.