Patay Pál: Harangöntés Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 15., 2005)

Az 1870-es években Keresetpusztán földben talált cukorsüveg alakú harang. 12. század. Móra Ferenc Múzeum, Szeged A 14. századból is ismerjük néhány harangöntő nevét. így 1372-ben Selmecbányán (Banská Stiavnica, Szlovákia) élt egy városi polgár, akinek neve - „Glockengiesser" (Harangöntő) - árulkodik a mesterségéről. Bakabányán (Pukanec, Szlovákia) meg 1394-ben Tamás harangöntőt említik. Többet tudunk azonban a Galnowból származó Konrád mesterről (magister Conradus de Galnow), akit Nagy Lajos király az 1357. augusztus 1.én Visegrádon keltezett oklevelével „kedves szolgálataiért, főleg pedig a visegrádi nagy harang sikeres megöntéséért testvérével, Jánossal (Hannus) és Miklóssal (Nicel) együtt különös kegy folytán honosítja, minden közteher viselése alól felmenti és kúriáját adómentessé teszi." Róla tudjuk még, hogy Iglóra (Spisska Nová Ves, Szlovákia) költözött, ahol még 1379ben is tevékenykedett, egyben megalapítója lett az ott mintegy 150 éven át működött Gaal harangöntő dinasztiának, amelynek több harangja és bronz keresztelőmedencéje máig fennmaradt. A középkori mesterek ugyan - amint láttuk - városias fejlődésnek indult helységekben laktak, a harangokat azonban legalább is a nagyobbakat - nem a lakóhelyükön, hanem a harang rendeltetésének helyén öntötték. Erről tanúskodnak több középkori templomunk közelében (pl. Feldebrő, Visegrád, Esztergom) ásatások során talált, harangöntésre utaló leletek (bronzolvadékok, harangöntő gödrök). Különösen jelentős e tekintetben a Csongrád megyei Szer

4 egykori monostorának udvarán feltárt harangöntő gödör, amelyben - az ásatás rétegviszonyaiból következtetve - a 12-13. század fordulója táján egymást követően két harangot öntöttek. A gödörben a második öntés köpeny-formájának több mint 2000 töredékét szedték fel, amelyből sikerült a 86 cm alsó átmérőjű és kb. 70 cm magas formát restaurálni. A formában öntött harang alakja a cukorsüveg alakúakhoz képest továbbfejlődést mutat a 14. században kialakult és napjainkig fennmaradt ú.n. gótikus alak felé. Konrád mester is az említett nagy harangot magán Visegrádon önthette, mégpedig feltehetőleg az u.n. Salamon torony mellett, ahol Szőke Mátyás 1966ban egy gödörben harang öntőformájának töredékeire talált rá. De ez a gyakorlat még több évszázadon át is fennmaradt, hiszen például a bártfai (Bardejov, Szlovákia) Szent Egidius templom két régi harangját is helyben öntötték: 1486ban az iglói „meister Hansen Wagner" egy 60 mázsásat (kb. 3400 kg) a 81 mázsás (kb. 4600 kg) Orbán-harangot 1574-ben a lengyelországi Tarnówba való „Iohannes Stannifusor cum filio Iohanne" (Ónöntő János fiával Jánossal). A mai Magyarország területén napjainkban is működő 13-14. századi harangot nem ismerünk. A fraknói (Forchenstein, Ausztria, Burgenland) várkastély kápolnájának tornyában azonban létezik egy, még 1827-ben a Somogy megyei Zselicszentpálon földben talált harang (a község földesura, Esterházy herceg vitette Fraknóra), amelyet erre az időre keltezhetünk. Ezzel szemben Erdélyben és a Felvidéken a közelmúltig szép számmal maradtak meg - sajnos évszám nélküli példányok. Az alakjuk részleteiből és feliratuk betűtípusaiból következtetve Benkő Elek Erdélyben 19, egy nagyszebeni műhely e korból való termékének felismert harangot vett számba. Juraj Spiritza meg csak magában a Szepességben négy, ugyancsak 14. századinak tekinthető harangot talált. A méhkas és cukorsüveg alakú harangjainkon feliratok nem találhatók. A 14. századtól kezdődően azonban általánossá kezdett válni, hogy egy kidomborodó Majuszkula betűs feliratú, feltehetőleg Nagyszebenben (Sibiu, Románia) öntött harang Szent Ábrahámról (Avramesti, Románia). 13-14. század. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest