Patay Pál: Harangöntés Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 15., 2005)

PATAY PÁL Harangöntés Magyarországon Csolnok határában 1966-ban földből kiszántott, méhkas alakú harang. 10-11. század. Balassi Bálint Múzeum, Esztergom Eddig sem volt vitás, hogy a harangok használata a kereszténység felvételét követően hamarosan elterjedt Magyarországon. Néhány éve azonban azt is tudjuk, hogy már a magyar honfoglalást megelőzően is öntöttek harangot hazánk területén. A Frank birodalom hűbérese, Pribina szláv fejedelem tartományának székhelyén, Morsaburgban (a mai Zalavár területén) három templomot építtetett, amelyeket 850 karácsonyán Liutpram salzburgi érsek szentelt fel. Az egyik templom helye mellett a 2000-ben folyó ásatások során egy harangöntő gödörre találtak, amit Benkő Elek tárt fel. Ebben egykor egy viszonylag nagyobb, kb. 60-70 cm átmérőjű harangot öntöttek. A gödröt egy sír vágta át, amelybe, a benne talált leletek alapján, még a 9. században temettek. A harangot tehát az érsek által felszentelt templom számára öntötték. A hűbéres fejedelemség azonban hamarosan megszűnt, de a kereszténység sem vert gyökeret ezen a vidéken, és ahogy a zalavári templomoknak nincs kapcsolatuk a magyarság térítésével, úgy az itteni harangöntésnek sincs a térítéssel megindult ezer éves hazai harangöntő kézműiparral. A harangok használata korai elterjedésének a Szent István-i térítést követően tárgyi bizonyítéka is van. Az Esztergom közelében fekvő Csolnokon, a Hruscsó dűlőben 1966-ban egy traktor kiszántott a földből egy sértetlen, de a maiakétól eltérő alakú harangot.

1 Ezek az ú.n. méhkasalakú harangok Közép-Európában a 10-12. században voltak használatban. A 31 cm-es alsó átmérővel rendelkező, 16 kg súlyú csolnoki példány fala kifejezetten vékony, aminek következtében német harangszakértők, így mind Kurt Kramer, a freiburgi érsekség építésze és harangszakértője, mind Konrád Bund, a frankfurti levéltár főlevéltárosa, akik személyesen is megtekintették, korainak tartják; akár még a 10. század végén készültnek is el tudják képzelni. Ebben az esetben az első térítők hozhatták magukkal valahonnan külföldről. Ha viszont a 11. századból való, akkor az első Magyarországon öntött harangok egyike. Bár őriznek múzeumokban néhány idősebb példányt is, a csolnoki a legrégibb, ma is megszólaltatható harangja Európának. Amikor II. János Pál pápa 1991-ben Esztergomban misét celebrált, ennek a hangja mellett vonult az oltár elé. Ha hazánk legelső harangjait esetleg még külföldről hozták is be, a harangöntés hamarosan meghonosodott, sőt intenzíven virágzásnak is indulhatott az országban. Már az Árpád-korban is nemcsak a püspöki székesegyházak, de a nemzetségi monostorok tornyaiban is több harang kellett legyen. Bizonysága ennek, hogy a Berettyóújfalu határában lévő herpályi templomrom (a Gutkeled nemzetségnek az 1241. évi tatárjárás során elpusztult monostora) mellett már két harangot is találtak. Még az 1858 körüli években egy nagyobbnak 15 kg-os töredékét, majd 1995-ben egy kisebb, töredékes példányt, amelynek eredeti súlya sem lehetett 4,5 kg-nál több. Utóbbinak a 12. századi közép-európai harangokra jellegzetes megnyúlt, a felső részükön meglehetősen összeszűkült u. n. cukorsüveg alakja van. Ugyancsak cukorsüveg alakú egy másik, 30 cm alsó átmérőjű, 40 cm magas, 16 kg súlyú harang, amelyet még az 1870es években az akkor Szeged határába tartozó Keresetpusztán ástak ki a földből. Ebből az időből azonban már egy harangöntő nevét is ismerjük. Egy 1240-ből, azaz egy évvel a tatárjárás előttről kelt oklevél szerint a nagyobbik Pestről

2 való „Henricus teutonicus infusor campanarum", azaz a német Henrik harangöntő, két társával 200 hold földet bérelt a jenői és kánói apáttól.

3