Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

kacson 25 különféle síremlék típus készült a megrendelő anyagi tehetségéhez igazodva. A kollekcióban voltak egyszerűbb sírkeresztek, de a megrendelők szobordíszítésű feszületet, angyalszoborral dekorált obeliszket, vagy csupán csak feliratos síremléket is vásárolhattak. A rajzokon megjelenő öntöttvas műtárgyak egy részét nem csak Munkács-Selesztóról ismerjük, hanem a történeti Magyarország más tájairól is, mert egyéb felvidéki és erdélyi öntödék is szívesen alkalmazták az Európában - elsősorban Berlinben és Bécsben - meghonosodott síremlék típusokat. A Magyar Építészeti Múzeum által megvásárolt dokumentumok tartalmaznak egy különleges kéziratos anyagot is, amely megítélésünk szerint talán fontosabb, mint a rajzdokumentáció. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a most fellelt iratanyag a Rampacher-féle hagyaték Országos Levéltárba nem került része. Ezek is a munkácsi Schönborn-féle levéltár egyes oklevelei az 1824-1874 közötti időszakból, amelyek kifejezetten a munkácsi vasgyárra vonatkoznak és a két legnevesebb szobrász, Valentin Willaschek és Schossel András életművéhez szolgáltatnak eddig fel nem tárt adatokat. Az egyik iratban Kossuth neve 1848. október 18-i dátummal szerepel. Valószínű, csak az öntőmintát fejezte be Schossel, ugyanis 1848-as öntésről nincs adat. Ez a tény új helyet jelöl ki Schossel András számára a magyar szobrászat területén. Gyári irat a Kossuth-szobor öntésének (modellálásának) idó'ponjáról Jelentős következményei vannak a dokumentumok napvilágra kerülésének abból a szempontból is, hogy a köztük található kályhakatalógus lapjai alapján a múzeumi gyűjtemények felelősei és a magángyűjtők is biztonságosabban tudják meghatározni a birtokukban lévő tárgyakat, s hogy melyik típus készülhetett Munkácson, Frigyesfalván és Selesztón. Ugyanez a megállapítás érvényes az öntöttvas bútorokra is, amelyek a kor ízlésének megfelelően kapták formájukat.