Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

nyokat, írókészleteket, cukorcsípőt és villa alá valókat, levélnehezékeket, de megjelenik az első önálló kerekplasztikai mű is, egy Nepomuki Szent János szobrocska. 1824-ben már 35-féle műöntvényt tartalmaz a fennmaradt öntvény lista. Az öntvények legtöbbje Schönborn gróf részére készült, feltehetően ajándékozási céllal, vagy a termékek külföldi propagálására. Ez utóbbi feltételezést erősíti, hogy több olyan fontos személyiség arcképe is szerepel a gyártmányok között, akik az akkori politikai -társadalmi élet vezető alakjai voltak. Ezek közé tartozik a jegyzékben felsorolt 18 arcképes medalion, melyekhez hasonló darabokat csak német és osztrák leírásokból ismerünk. 1824-31-ig magyar és német nyelvű nyomtatott árjegyzéket ad ki a gyár, melyben a művészi és ipari öntvényeket egyaránt felsorolják. A későbbiekben ilyennel nem találkozunk, vélhetően azért, mert a változó gyártmányszerkezet új nyomdai lapok előállítását követelte volna meg. Ujabb kisplasztikái művek, melyek a kollekció felfrissítését szolgálják, az 1831-es árjegyzékben fedezhetők fel. Az új gyártmányok nagy műgonddal megoldott használati jellegű öntvények, igen gazdag plasztikai és ornamentális részletekkel, igazodva a kor stílusáramlataihoz, a klasszicizmushoz és a gotizáláshoz. Jelzik továbbá azt az igényt, mely a tárgyakat megvásárlók részéről nyilvánult meg irántuk, és egyben a gyár azon törekvését is, hogy változatosságban és esztétikai kivitelben ezek a gyártmányok egyenrangúak legyenek más európai műöntödék termékeivel. Az 1832. évi árjegyzékben szereplő műöntvények egyes darabjaihoz, mint például a delfines óratartóhoz, a kígyóval dekorált levélnehezékhez vagy az ékszerekhez (karkötők, fülbevalók és gyűrűk) minden bizonnyal a Berlini Királyi Vasöntödéből hozták a mintákat. Az 1833. évi igen részletes adatokat közlő árjegyzék 183-féle öntvénye közül már 40 számítható műöntészeti terméknek. Új, addig nem szereplő díszöntvények az 1841. évi anyag-kimutatási jegyzékben fordulnak elő. Itt említik először az álló bika alakjával díszített levélnehezéket, a bordázott szárú gyertyatartót, a gótikus tűtartó székecskét, a kézi és asztali tükröket, a kagylós és Tille-dekorációs tintatartókat, valamint a már említett Der Eckensteher Nante-t. 1841 februárjában egy W. Kinne nevű szobrász - akiről tudjuk, hogy Turjaremetén volt modellkészítő, és az ungvári vár kertjében álló, életnagyságnál nagyobb Héraklész-szobor készítője volt - nyolc darabból álló tervrajzsorozatot küldött Munkácsra, melyeken az általa kikísérletezett új típusú kályhák munkácsi meghonosítására tett ajánlatot. Az uradalom három kályhatípust meg is vásárolt a művésztől, összesen 60 forint értékben.