Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

kor európai kultúrájának szerves része volt, termékei a magyar öntöttvasművesség technikai szintjének is mércéi voltak. Újabb adatok a Munkácsi Vasgyár frigyesfalvi és selesztói öntödéiben készült művészi öntvényekről Először 1978-ban, a magyarországi öntöttvasművességről írott első könyvemben vizsgáltam a Schönbornok által birtokolt, korábban Rákóczi-féle uradalom gazdasági rendszerét, az ottani műöntészet műszaki és művészi fejlődését. A történeti kutatások elengedhetetlen és biztos támaszai, az okleveles források csak töredékesen álltak rendelkezésemre. Munkámat leginkább Rampacher Pál gyűjteményének ismerete segítette. A francia állampolgárságú Rampacher Pál az első világháború idején Munkácson és környékén szolgált ezredesként az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében. Ott figyelt fel a híres munkácsi vasöntvényekre, amelyekből nagy szorgalommal és hozzáértéssel jelentős kollekciót gyűjtött össze. 1974-ben bekövetkezett halála után a művészettörténeti és iparművészeti jelentősége miatt védett anyagból 74 darab vásárlás útján az Iparművészeti Múzeumba került. Gyűjtőmunkája nem csak az I. világháború idejére esett, az 1940-es évek legelején, a kárpátaljai területek Magyarországhoz történt visszacsatolása idején is többször megfordult Munkácson és környékén. Feltehető, sőt bizonyosnak vehető, hogy ez utóbbi alkalmakkor válogatta ki az egykori Munkácsi Vasgyár Schönborn-féle irattárából a művészi önHengeres kályha. Munkács-Frigyes-falván öntötték 1870 körül. Modellőr Schossel András. OMM Öntödei Múzeum