Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

Álló feszület. Munkács-Selesztón öntötték 1840 körül. Modellőr V. Willaschek. Magángyűjtemény tyatartók ismertebb típusa nyolcoldalas ívelt talpazaton bal lábával térdelő, fedetlen felsőtestű nőalakot ábrázol. Az Iparművészeti Múzeum tulajdonában van az egyik legszebb darab. Kerek talpazatát szétterülő akantuszok borítják, amelyből négyzetes, hasábszerű oszlop emelkedik ki és antikizáló nőalakban végződik. Bal kezében bőségszarut, jobbjában szigonyt tart. Elöl kettéválasztott, hátul kontyba tűzött hajat viselő A Willaschek modellálta használati célú műöntvények sorát a gyertya tartókkal folytatjuk, amelyek között az egyszerűbb kivitelű, bordázott egykaros két jelzett példánya az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében van [16]. A klasszicizmus erős hatása érvényesül azokon a ritkábban előforduló példányokon, amelyeken az antik görög szobrászat kariatida ábrázolásait használta fel a művész. Az általa modellált gyerFalra függeszthető domborműves feszület. Munkács-Selesztón öntötték 1840 körül. Modellőr V. Willaschek. Magángy.