Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

elavult módszereket alkalmazó mezőgazdaságban. Az uradalom tulajdonosa is könnyebben járult hozzá az ipari vállalkozásokhoz, mert itt, bár sokszor csak látszólagosan, de a pénzügyi eredmény hamarabb megmutatkozott. Az 1830-as évek elején Anton Wimmer volt a gyár első öntőmestere, akinek 1833-ban bekövetkezett halála után egy Kari Linz nevű formázó adott be kérvényt a jószágkormányzói hivatalhoz, hogy Wimmer helyét betölthesse. Levelében említi, hogy 12 évet dolgozott a gleiwitzi öntödében, és az öntőszakma minden területén szakembernek érzi magát. Ugyanebben az évben egy Anton Keppler nevű beregszászi kályhásmester klasszicizáló domborműves, oszlopos kályha tervrajzát küldi Munkácsra abban a reményben, hogy terveit felhasználják, de megvalósításáról nincs tudomásunk [11]. Úgy tűnik tehát, hogy a nagybirtok lépést tart a korral és a jövedelem a Verhovina rengetegeiben élő, olcsó munkaerő felhasználásával aránylag csekély áldozatok árán fokozható volt. A vasmű 1831-ben 33 hét alatt 3624 bécsi mázsa nyersvasat, 1649 mázsa öntöttvasat és 243 mázsa kályhaárut termelt. Az 1832-ben üzembe helyezett új kohóban a régebbi eljáráshoz képest 40% szenet és 10% ércet takarítottak meg [10]. A frigyesfalvi vasgyár látképe, 1863. Rajzolta Schossel András 11