Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

A középszintű öntészeti oktatás kezdetei

zat nyílt meg, a Dolgozók Bányaipari Technikumának bányaművelő tagozata Nagybátonyban, Petőfibányán és Várpalotán, a Dolgozók Bányagépészeti Technikuma Tatabányán. 1974-ben a budapesti (albertfalvai) Szabó József Geológiai Szakközépiskolát Tatabányára telepítették, mely az Aknászképzőben nyert elhelyezést, de elkülönült tantestülettel. Az utóbbi furcsa módon a városi tanácshoz tartozott. A Pech Antal Középiskola szétválása után a NIM Nagykanizsán létesített egy Olajbányászati (mélyfúró) Technikumot. A középszintű öntészeti oktatás kezdetei A középszintű öntészeti oktatás első szárnypróbálgatásának tekinthető a Magyar Öntödei Szakemberek Egyesületében (MÖSZE) Jakóby László szerkesztő-titkárnak a kezdeményezése. E szerint 1933-ban tervbe vették, hogy beindítanak egy, a Belügyminisztérium által engedélyezett vas- és fémöntészeti tanfolyamot továbbképzés céljából. „A tanfolyam szervezete most van kidolgozás alatt, s megtartását az egyesület pusztán a jelentkezők számától teszi függővé" [16]. „Az egyetemes tanfolyamot azonban adminisztrációs és egyéb okok miatt" nem sikerült beindítani, de „lehetséges, hogy jövő esztendő folyamán megvalósítjuk" [17]. Erről a megvalósításról a MÖSZE Öntöde c. lapjának tiszavirágélete alatt többé már nem esett szó, de a MÖSZE a háború végéig még létezett. Erdős Róbert gépészmérnök, a MÖSZE titkára, a BKL [18] hasábján a Hazai hírek rovatban beszámol arról, hogy a MÖSZE-nek 1941 októberében sikerült beindítani egy öntő- és öntőmesteri tanfolyamot, mert a hazai öntödék öntőmesterei kiöregedtek, és a legjobb gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakmunkások is híjával vannak az olyan elméleti tudásnak, amit a kor megkövetelne tőlük. Ugyanis hazánkban, sajnos nem volt olyan iskola, amely az öntészettel összefüggő tudományágakat csak öntők számára tanította volna. A tanfolyam tervezetét az IpM és az Ipari Tanfolyamok Országos Vezetősége elfogadta. A székesfőváros vezetősége egy igen jó tantermet bocsátott a tanfolyam rendelkezésére. Németországból a MÖSZE óriási segítséget kapott, mert a világhíres Dr. Hans Jungbluth, az aacheni műegyetem professzora, és Ludwig Kayl, a duisburgi Kohászati Iskola tanulmányi főigazgatója, jegyzeteiket bocsátották rendelkezésre a Deutsche Arbeitsfronton keresztül. Megjegyzendő, hogy a németek ekkor ugyancsak első ízben indították be az öntőmester- (tovább)képző tanfolyamukat, tehát mi e tekintetben sem-