Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

A középszintű öntészeti oktatás kezdetei

Kiadótól. A „vándor" esti öntőipari technikum 17 előadója volt szerző vagy társszerző. A diósgyőri Kohó- és Öntőipari Technikum tanárai tízszer, a Csepeli Gép- és Öntőipari Technikum tanárai csak háromszor kaptak megbízást. A leggyakoribb szerzők illetve társszerzők: - 5 tankönyvben (ár.) Pilissy Lajos („vándor"); ár. Varga István (Diósgyőr), - 4 tankönyvben Avas Mihály (Diósgyőr), - 3 tankönyvben Jakóby László és Vajk Péter (OMBKE); B. Csathó Alaáár és Csépányi Sánáor (Diósgyőr). Egy érdekes könyvhistória a következő. Az 1950-es évek elején, az iparosítás igényeit kielégítendő, elkezdődött a magyar nyelvű szakkönyvek kiadása, a zömük oroszból fordítva. Ezek között talán első volt T. N. Akszenov: Öntvények gyártása c. könyvének megjelenése 1952-ben, a Nehézipari Könyv- és Folyóiratkiadó gondozásában. A könyv egyik lektora Balázs József, a „vándor" esti öntőtechnikum igazgatója volt. A könyv a Szovjetunióban a gépgyártási technikumok tankönyveként látott napvilágot az annotációja szerint. E vaskos kötet terjedelme 672 oldal! (Tudni kell, hogy a Szovjetunióban az öntészet a gépgyártás része volt.) A könyv kiemelten, 257 oldalon a formázástechnológiával foglalkozik, majd 102 oldalon az olvasztástechnológiával, egyéb fejezeteiben pedig az egész öntészettel (például acél- és színesfémöntés). De hamarosan kiderült, hogy ez a könyv a hazai öntőtechnikumban használhatatlan nagy terjedelme és aránytalanságai miatt. Ezért már 1953-ban megjelent Módszertani útmutató és kiegészítés Akszenov: Öntvények gyártása című könyvhöz, Pilissy Lajos és Martin Imre tollából, hogy valahogyan és valamiből tanítani lehessen a fémöntészet és acélöntészet című tantárgyakat. Ez a könyv az OMBKE öntödei oktatási bizottságának javaslatára született meg. A technikumi tankönyvek kereskedelmi forgalomba nem kerültek a jelentős állami szubvenció miatt. így igen olcsók voltak, kezdetben pár forintba kerültek. Az iskoláknak le kellett adniuk az igényt a tankönyv raktári számára hivatkozva a KGM oktatási osztályára, és csak ennek jóváhagyása után lehetett a könyveket megkapni az aktuális kiadó könyvraktárából. Még nehézkesebb, bürokratikusabb volt a procedúra, ha például e sorok írója saját maga által írt könyvéből a tiszteletpéldányokon túl még egy-két példányt meg szeretett volna kapni. Ez többhetes utánjárást jelentett. „Hála" e bonyolult rendszernek, az is előfordult, hogy egy-egy iskola valamely tankönyvet csak többhetes késéssel kapott meg a tanévkezdés után. Gyó'rváry Sánáor [33] leírja, hogy „hat hét alatt közel 300 szakember közreműködésével 98 új tankönyv készült el az ipari technikumok szá-