Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

A középszintű öntészeti oktatás kezdetei

Következő lesz most Dr. Varga Feri, Ki az irodalmat fejből elmeséli, Ennek a módszernek az volt a hibája, Nehezen megy így a diák koponyába, Erről Ő nem tehet, mert nem volt jegyzetünk, írtunk biz eleget, tele lett füzetünk. Lelkiismeretes, dicsérő szorgalma, Ő a tudásának a legjavát adta. Történet és pol.gáz, tanít Bíró Sándor, Szigorú, követel, kinézete jámbor, Szeretjük mindnyájan, módszere igen jó, Meséljen csak erről, ez csak igazán jó. Mindig van kérdése, ha valaki megáll, „Diszpécser az üzemmel hogyan kooperál?" Sokat írtunk nála, elfáradt a szemünk, „Ni csak, már 8.10 van, no akkor mehetünk." Szimpatikus nekünk orvos Szentirmay, Kit hozzánk a szellő ritkán szokott hozni, De mivel tavasszal viharok is járnak, Megjelent orvosunk: „Talán már vizsgáznak?" Ő mindig jó kedvű, szeretjük humorát, Sajnos, így töltöttünk vagy huszonhat órát. Vizsgára azonban pontosan megjelent, S ő volt az aki utoljára elment. Szőke Laci jön most, a komolyság gyöngye, Csillogó szemekkel igen gyorsan jön be, Egy pár rövid mondat, már is megyünk tovább, Egy-egy rövid mondat 10-20 legalább. Csendesen tapsol, ha nagyon vagyunk zajjal, „Kérem, nem zavarok az előadásommal?" Nem láttuk dühösnek, amióta tanít, Mondja meg ezt nékem, ezen mit alakít? Szeretjük is nagyon, személye is kedves, Bár a mi zajunkhoz ő még nagyon csendes, De a tudományban mi fordítva állunk, Tudja is ezt rólunk, Szőke a tanárunk. Lipovecz tanárunk kémiát tanítja, Fiatalos kedvünk sokszor szomorítja, Vegyegyenleteket fejből mind ismeri, Mikor tudjuk mi ezt mind így megtanulni, Fölír hat képletet, felét letörüli, Ehhez kell még ennyi, ebből marad annyi. Itt is a jegyzettel volt mindig a bajunk, Lesz majd karácsonyra, azóta is kapunk. Alacsony termetű Pilissy, a fémes, Oly sokat beszél, hogy meghallgatni rémes, Pedig egy kohásznak fémről illik tudni. Fém, az csak mellék, nem kell megtanulni, Egyfolytában beszél, van ki unatkozik, Fémesek figyelnek, vasas ingadozik. Úgy tudja a nótás, ez kohász iskola, Fémes, vasas minden hallgatója. Székely Miklós elvtárs a komoly acélos, Milyen ez az acél, ki mondja meg hát, nos? Gyakorlati ember, példáin meglátszik, Mosolyogva kérdez, hát itt meg mi látszik? Martinkemencéről szeretettel beszél, Amit egyszer elmond mindannyiunkban él, Kevéssé ismerjük, mindnyájan szeretjük. Ennek ellentéte mérnök Sáfár Laci, Kinek bő beszédjét nehéz meghallgatni, Iskolánkba úgy jár, mintha adós volna, Pedig bizony adós, huszonkét tag várja. Beszélni így nem tud senki, nem remélhet, Ha ag. ismeretből Sáfár elmesélhet, A Min.-ben Sáfárunk a mindent tudó, így hát nem kell oda Petőfi rádió. Tanulótársaim, most rajtatok a sor, Idézzük a múltat, majd megtudjuk hányszor, Bozsó Feri pajtás, neked az a hibád, Gyakoroljál magad többször önkritikát, Elismered azt, hogy keveset tanultál, Utóbbi időben szorgalmas is voltál. A tartós szorgalom meghozza gyümölcsét, Emeld politikád színvonalát, szintjét. Farkas jani kérlek, sok van a rováson, Hányszor hiányoztál tavaly, meg most nyáron, A sok költözésnek hiányzás az ára, Nagyon kevés pénzzel ne mássz magas fára. Bozontos hajaddal szédíted a nőket, Szőke haj, fitos orr, sokszor nézted őket. Tanulmányaiddal hadilábon álltál, jött az érettségi, szorgalmas is voltál. Gáva Dezső pajtás, szúrós szemű társunk, Sok lehet a dolgod, mert mi ritkán látunk. Volt egy baleseted, 200 volt az ára, Elmúlt most már ez is, tanultál-e mára? Szeretsz jókat inni, szép lányokat látni, Feleléskor pedig rossz szótlanul állni, Van benned hanyagság, ifjúkorral jár ez, Rossz volt ott a szorzás, negatív itt emez.