Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

Amíg műszaki oktatásrendszerünk az öntőipari technikumig eljutott

kötelezte magát, hogy a végzett aknászokat elhelyezi. Pécs városa telekkel és épülettel segítette az iskola alapítását. Az iskola alapvető célkitűzéseit Pech Antal dolgozta ki: „a bányásziskolák célja a magyar bányászat és kohászat számára teljesen kiképzett, a feladatnak minden elméleti és gyakorlati követelményét teljesíteni képes felügyelőket nevelni...; különös tekintettel legyenek mindazon gyakorlati képességekre, melyeknek elsajátítása a bányászat és kohászat különféle ágainál a viszonyok helyes felismerése, a munkálatok okszerű végrehajtása, az előforduló nehézségek sikeres legyőzése végett megkívántatik". I. Ferenc József király 1895. október 2-án jóváhagyta az iskola létesítését. Erről írt levelet 1896. május 11-én a DGT-nek, és Pécs városának Lukács László pénzügyminiszter. Az iskola alapszabályát a Pénzügyminisztérium (PM) 1896. október 10-én fogadta el: „a szénbányászat minden ágánál alkalmazható, az üzem közvetlen vezetésére, ellenőrzésére és a munkások oktatására képesített altiszteket nevelni". Az altisztekben a szükséglet mindinkább növekedik, a bányaiskolából kikerülő növendékek a fém-, vas- és sóbányászatnál, a vas- és fémkohászatnál keresnek és találnak alkalmazást, a nagyági és verespataki bányaiskola pedig leginkább csak a helyi szükségleteknek nevel megfelelő számban altiszteket. Az Állami Szénbányász Iskola 1896 őszén 9 tanulóval nyílt meg. A felvétel feltételei: négy elemi iskolai végzettség, a betöltött 17. életév, kétéves bányaüzemi gyakorlat. A tanulmányi idő két év volt. A tanulók minden második szombaton - fizetésért - nyolcórás műszakban dolgoztak a bányában. Látható a fenti idézetekből, hogy a kohászatról, sőt ennek ágazatairól is szó esik, mégis évtizedeket kellett várni, míg a kohászat középszintű oktatási formája is beindult. Ekkor a kohászat ebben ennyire nem volt érdekelt?! Az OMBKE-be tömörült mérnöktársadalom ezt a hiányt Pech Antal vezetésével 1893-ban észrevette, és ekkor az ő kezdeményezésére alakult meg a bányászati iskola Selmecbányán és Felsőbányán [2]. Majd az OMBKE 1900-ban hosszasan foglalkozott a mérnökminősítéssel [3] és 1908-1909-ben a munkásképzéssel és -továbbképzéssel, valamint a képesítéssel. Figyelmük azonban - mai nyelven szólva - csak a szénbányászati vájárképzésre terjedt ki, mert a nemesfém- és színesfémbányászat, azaz „ércbányászat" szerepe jelentősen visszaesett [4]. Bár a XX. század elejei, még a történelmi Magyarországon folyó középszintű altisztképzést bemutató 1. táblázat nem ezt mutatja. Mind a hét altisztképző középiskola - amelyhez megkövetelték az előzetes szakmai gyakorlatot és minimum 4-6 elemi iskolát, de mindinkább a