Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

A középszintű öntészeti oktatás kezdetei

az 1950/51. tanévvel ipari technikumokká kell átszervezni. Minden technikum részére a szakiránynak megfelelő nagyüzem pártfogását kell biztosítani. E törvényerejű rendelet hatályba lépésével az ipari és műszaki iskolákra vonatkozó összes jogszabály hatályát veszti. Aláíró: Rónay Sándor, az Elnöki Tanács elnöke, és ennek titkára, Szabó Piroska. 1951. július l-jével egy törvényerejű rendelettel [28] az ipari technikumok felügyeletét a Közoktatásügyi Minisztériumtól (KM) a szakminisztériumokhoz, esetünkben a KGM-hez tették át azzal a megszorítással, hogy a középiskolai nevelés-oktatás elvi szempontjainak egységes érvényesítése érdekében a KM gyakorol felügyeletet. A helyi tanácsoknak az ipari technikumok irányításában való részvételét a szakminiszter (KGM) állapítja meg. A kormányzat tehát a háború utáni gyors ipar-, és ezen belül nehézipar-fejlesztés érdekében 1947 végén létrehozta a műszaki középiskolák hálózatát, amit 1950-ben ipari technikumokká fejlesztett, és ez a rendszer 1967-ig állt fenn, amikor ezt a szépen kialakult iskolatípust lezüllesztette szakközépiskolákká. Ez abban nyilvánult meg, hogy a szakközépiskolák a szaktárcák oktatási osztályától átkerültek a megyei és városi tanácsok oktatási osztályához, ahol megfelelő képzettségű szakember csak ritkán akadt, tehát a szakmai vezetés laikusok kezébe került. A másik fő ok, hogy drasztikusan csökkentették a szakmai órák számát a közismeretiek javára. Ez ugyan javított valamelyes a tanulók általános műveltségén, de jelentősen visszaesett a végzettek szakmai tudása. Mindez ellen harcolt a MTESZ-en belül az OMBKE is, de eredménytelenül. Pár év múlva a kormányzat is belátta a hibát, és a szakközépiskolák V. osztályának beindításával lehetővé tette a technikusminősítést. A rendszerváltással sajnos még ez is összeomlott, és még romlik ma is, ezért a kohászatban és ezen belül az öntészetben mindinkább hiányoznak a megfelelő szakemberek. Ez és a szakmunkásképzés hiánya hovatovább akadálya a hazai öntészet - és ezen belül az alumínium-, inkluzíve a nyomásos öntészet - újabb, örvendetes és rohamos fejlődésének. Ennek taglalása azonban túlmegy eme tanulmány keretén. Érdekes ellentmondás van az egymást követő rendeletekben, mert a technikumokkal a korábbinál magasabb szintű középiskolatípust hoztak létre, ugyanakkor a vezetők (igazgató és helyettese) végzettsége tekintetében lazítottak. Jelentős volt viszont az a rendelkezés, amely a technikumok felügyeletét a KM-től a szaktárcákhoz tette át, esetünkben a KGM-hez (ahol az oktatási osztályon pedagógus is dolgozott), azzal a megszorítással, hogy a KM-nek megmaradt a közismereti tárgyakba a beleszólási joga.