Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

Amíg műszaki oktatásrendszerünk az öntőipari technikumig eljutott

Amíg műszaki oktatásrendszerünk az öntőipari technikumig eljutott Mint szakmánkban közismert, alma materünk ősét 1735-ben III. Károly (király, VI. német-római császár) alapította Selmecbányán Bergschule (Bergschola), azaz Bányászati Iskola néven. Ennek oktatási nyelve természetesen a német volt, és itt kétéves tanmenettel a montanisztikumot oktatták, melynek szerves része volt a bányászaton túlmenően a kohászat is, nevezetesen a nemesfém- és színesfémkohászat. Ezt a bányaiskolát emeltette Mária Terézia 1763-1770 között fokozatosan felsőoktatási intézménnyé hároméves tanmenettel és három tanszék létesítésével. A világon elsőként Selmecbányán indult meg montanisztikus (bányászkohász) képzés. Az oktatás nyelve a kiegyezés után, 1868-1872 között csak fokozatosan vált magyarrá. A főiskola 1919-ben Sopronba menekült, ahol 1934-ben a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyik kara lett. Ebből - mint csírából - alakult meg 1949-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, de a tanszékek Miskolcra való áttelepülése csak 1959-ben fejeződött be. Ezzel a folyamattal fokozatosan megvalósult a magyar bánya- és kohóipar mérnökökkel való ellátása, de ugyanakkor hiány kezdett mutatkozni középszintű káderekben. Az alsó- és középszintű bányászati szakoktatás kezdetei az 1800-as évek elejére nyúlnak vissza. 1830-tól működött a híres nagyági királyi és társulati bányamű iskolája, melynek nagynevű tanára volt Johann Grimm, az Anleitung zur Bergbaukunde (Bécs, 1839) szerzője, aki ezzel a művével világhírnévre tett szert, és később a Pfíbrami Császári Bányász Akadémia professzora lett. A nagyági iskolát 1905-ben bezárták, de 1911-ben újra indult [1]. A selmeci (szélaknai) iskola még előbb, 1821-ben alakult bányász- és fémkohásztagozattal. Tanítási nyelve a német volt, 1873-ig alakult át magyar tannyelvűvé. Tanárai voltak Liszkay Gábor és Litschauer Lajos, a későbbi miniszteri tanácsos és a Bányászati és Kohászati Lapok (BKL) évtizedekig jeles szerkesztője [1]. A dobsinai bányaiskola 1860-ban Kaufmann Kamilla városi bányaigazgató buzgalmának köszönhette létrejöttét, 1905-ben szűnt meg. Hasonló intézmény ez idő tájt Szomolnokon is létezett. 1873-ban állította fel a kormány a felsőbányai bányaiskolát. Az OMBKE a megalakulása után hamarosan, 1893-ban, Selmecbányán tartott közgyűlésén elhatározta, hogy bányafelvigyázó középkáderek képzésére szakiskolát szerveznek Pécs székhellyel. Az Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT), amelynek tulajdonában voltak a Pécs-vidéki szénbányák, évi 1000 Ft-tal és 130 q szénnel támogatta az iskolát, és