Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

A középszintű öntészeti oktatás kezdetei

dolgozatokat vagy dolgozatokat íratni, a javítás viszont a tanároknak nagy megterhelést jelentett amellett, hogy saját maguk számára és esetleg a tanulók részére külföldi szakkönyvekből és folyóiratokból kellett jegyzeteket készíteniük. A probléma az volt, hogy ebben az időben még külföldi anyagok sem álltak rendelkezésre. A jegyzetek esetlegességét az akkori sokszorosítási technika (stencil) rossz minősége és drágasága jelentette (5. ábra). Minden tanárnak tanmenetet is kellett készítenie. Példának szolgál e sorok írójának fennmaradt, ceruzával írott Fémöntészet tanmenetpiszkozata (6. ábra). Ehhez még hozzáadandók a tanári konferenciák és az, hogy ebben az időben egy-egy szaktanárnak egy-egy órára 3-7 órát kellett fordítania az utazással együtt. Mindezért leadott óránként 4,8 Ftot, majd hosszú évek után 7,2 Ft-ot, azaz éhbért fizettek. Ahogyan a tanulóknak - mint úttörőknek - megszállottaknak kellett lenniük, ugyanúgy a tanároknak is. Az esti öntőipari középiskola megszervezése merész kezdeményezés volt, mert ekkor még a műszaki középiskolákra vonatkozó állami rendelet nem született meg, csak 1947. július 15-én alkották meg Dinnyés Lajos miniszterelnök aláírásával [24], de furcsa módon ez a rendelkezés csak december 5-én jelent meg nyomtatásban a hivatalos lapban. A technikum megszervezésével foglalkozó bizottságban az illetékes VKM egyáltalán részt sem vett, az IpM is csak esetlegesen. A rendelet az új típusú műszaki középiskolákkal kapcsolatban a következőket írta elő. Az iskola négyéves, csak önállóan szervezhető, fiúk és lányok részére. (Megjegyzendő, hogy a rendelet paragrafusainak zöme a nappalos iskolákra vonatkozott, tehát gyerekekre.) Az iskolának meghatározott szakirányúnak kell lennie, és ezt gyakorlóműhellyel, laboratóriummal kell ellátni. (A szóban forgó esti technikumnál sem műhely-, sem laborgyakorlat nem szerepelt a tanmenetben, mert a tanulók műhelygyakorlattal már bőven rendelkeztek, laborgyakorlatra pedig az iskola épületében nem volt lehetőség.) Emiatt a kémiatanárok alkalomszerűen valamely nagyüzem laboratóriumába, pl. a Kövac-ba, MÁVAG-ba, Csepelre stb. vitték a tanulókat. Az iskola igazgatója csak oki. mérnök lehetett, akinek tanárként középfokú ipari iskolában minimum 10 éves gyakorlattal kellett rendelkeznie. Ebbe 5 év ipar-, illetve tanonciskolái gyakorlat is beszámítható volt, de a rendelet előírta a gazdasági szakmérnöki oklevéllel való rendelkezést is. (Ez illúzió volt, mert ilyen szakemberek az országban ekkor még nem léteztek.) Az igazgatóhelyettesnek középiskolai tanári oklevéllel kellett rendelkeznie, középfokú ipari szakiskolában minimum 5 éves tanári gyakorlatának kellett lennie, amibe két év