Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

Amíg műszaki oktatásrendszerünk az öntőipari technikumig eljutott

zettek Országos Egyesületét (BVOE). Ez - az alapszabályzat szerint nemcsak baráti, hanem érdekvédelmi egyesület is volt, mert több vállalat oly munkakörben, melyhez az előírás szerint bányaiskolai végzettség lett volna szükséges, ilyennel nem rendelkezőket is alkalmazott, alacsonyabb fizetéssel. Ugyanekkor a bányaiskolát végzettek állás nélkül, vagy fizikai munkán voltak. Ehhez kérték az OMBKE segítségét úgy, hogy az OMBKE mindenkori elnökét jelölték meg a BVOE elnökeként. Törekvésüket az OMBKE már csak bányabiztonsági okokból is támogatta, és 4-4 fős paritásos bizottságot állított fel, melynek tagjai az OMBKE neves személyiségei (Schmidt Sándor, Zorkóczy Samu, Kail József és Tilesch János) voltak [7]. Az alábbiak Perger István jubileumi évkönyvéből valók [12]. Feltételezhető, hogy a felvidéki és erdélyi bányaiskolák 1896 és 1918 között már nem működtek, mert a pécsi iskola ekkor változatlan tananyaggal „az egész ország részére képzett altiszteket". 1918-1925 között szünetelt a tanítás a már végzettek elhelyezkedési nehézségei miatt. 1925-ben a DGT elavultnak minősítette a tananyagot és követelte, hogy az iskolát helyezzék át más bányavidékre, és hogy a többi bányavállalat is vegyen részt az iskola fenntartásában, és kötelezze magát a Pécsett végzett bányaaltisztek felvételére. Az OMBKE Pécs-vidéki osztályának bizottsága (Timkó Gy., Ozanich Gy.) 1929-ben sokat foglalkozott az iskola ügyével. 1930-ban a PM végre átszervezte az iskolát, és ennek új neve Magyar Királyi Bányászati és Mélyfúrási Szakiskola lett. Ekkor merült fel először - csak javaslatként - a kohászat oktatásának kérdése az OMBKE közgyűlésén. A felvétel feltételei: a betöltött 18. életév, de az el nem ért 30. év; három év bányaüzemi gyakorlat, ebből két év vájár munkakörben; valamely középiskola, vagy a polgári iskola négy évének eredményes elvégzése. A tanulmányi idő három év, a PM felügyeletével. Ekkor 26 tanulót iskoláztak be a felvételije alapján. És ekkor nevezték ki igazgatónak dr. Boda Antal bányamérnököt, geológus doktort, akit a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola bányaműveléstani tanszékéről helyeztek az iskola élére, és ezt a posztot közel 16 éven át töltötte be (2. ábra). 1935-ben az iskola új neve Magyar Királyi Pech Antal Bánya-, Kohó- és Mélyfúróipari Középiskola lett, melyet felnőttek részére nyitottak meg, és egyenrangú lett bármely ipari középiskolával, de a felsőipari iskolánál, valamint az ipari szakiskolánál magasabb műszaki képesítést adott. A felvétel előfeltételei valamelyest módosultak: gimnázium, vagy a polgári iskola négy osztályának sikeres elvégzése; egészséges szervezettestalkat; alkalmassági vizsgálat; minimum két évi (600 műszak) üzemi gyakorlat a megfelelő szakmában. A tanulmányi idő háromról négy év-