Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

A középszintű öntészeti oktatás kezdetei

35. ábra. Lendvai Endre kohómérnök tanár (a nagy kalapban) vezeti a III. osztályosok öntészeti tanulmányútját Kecskemét-Szegedre A szaktárgyak tanításához hozzá tartoztak az üzemlátogatások is. Ezek kémiából és metallográfiából a Kőbányai Vas- és Acélöntöde, a Ganz-MÁVAG, később a Vasipari Kutató Intézet laboratóriumainak tanév közbeni meglátogatását jelentették, ahol különböző elemző- vagy vizsgálati eljárások bemutató jellegű megtekintésére volt lehetőség. A tüzeléstan keretében évente egy-egy alkalommal az Óbudai Gázgyárat keresték fel. Az öntészeti tárgyaknál a KÖVAC, a Ganz-MÁVAG, a Csepel Művek és a Qualital öntödéjének megtekintése volt a cél, mind a technológia, mind a berendezések tekintetében. Év vége felé a szponzoráló Ganz-MÁVAG, esetleg más vállalat tanulmányúti célra 2-3 napra autóbuszát bocsátotta ingyenesen rendelkezésre. Ilyenkor vagy az északi kohóvidék (Diósgyőr, Ózd), vagy a dunántúli alumíniumipar (timföldgyárak, alumíniumkohók, Könnyűfémmű) meglátogatása volt a cél, egy-két szaktanár vezetésével, a II—III. osztályos tanulók részére. Voltak közművelődési célú utak is, pl. Szegedre. Ezeken általában sikerült a hasznosat a kellemessel is összekötni (Lillafüred, Szeged, balatoni fürdés-napozás) (30-35. ábra). Ami a tanulókat illeti, megállapítható, hogy az első 5-6 évfolyam emberanyaga általában jobb volt, mint a későbbieké. Természetesen kivételek mindig voltak. A budapesti gyárak öntödéinek káderállománya kimerülőnek látszott. Nem egy öntő szakmunkás - aki bejutott a techni108 kumba - betanított munkásból átképző tanfolyammal lett öntő. Viszont