Tóth György - Lengyelné Kiss Katalin: Régi vasalók (Öntödei múzeumi füzetek 12., 2003)
5. ábra. Egyszerű sodrója és dörgölő lapicka, valamint dúsan faragott, ajándékba adott mángorlófa a Néprajzi Múzeum gyűjteményé- 6. kép. Nógrádból származó ládás mángorló a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből . Fotó: Sarnyai Krisztina bői. Fotó: Roboz László köszönhető, hogy a keleti népeknél, elsősorban Kínában, hosszú időn keresztül honos volt az edényvasaló. Itt említjük meg az ázsiai simítás ősi módját, amikor egy simára csiszolt, lapos asztalhoz hasonlító kőre terítik a kelmét, s a keleti népeknél hagyományos törökülési pózban, henger alakú faeszközökkel, két kézzel ütögetik az asszonyok. A szöuli Koreai Néprajzi Múzeumban bábukkal érzékletesen mutatják be a műveletet. Bár a mángorlás a mai értelmezés szerint a textíliák simításának csak egy szűkebb körét jelenti, mégis érdekes lehet a történetéről megemlékezni, hiszen a korai mángorlás az alakos ruházat kikészítését is érintette. A mángorlás korai megoldásai lényegében csak a vasalás egyik feltételét, a nyomás közlését teljesítették. A „mángolni" vagy „mángorolni" szó a német mangeln ige átvétele, s eredetileg a szőtt vászon sima és fényes felületének kialakítását jelentette a takácsmesterségben [2], A mángorlás legegyszerűbb eszköze a mángorlófa és a sodró- vagy nyújtófa volt. A simítandó anyagot mosás után (még egy kissé nedvesen) a sodrófára tekerték, majd azt egy asztalon a mángorlófával (magyar népies elnevezése „dörgölő lapicka") ide-oda görgették, miközben a mángorlófára nyomást gyakoroltak. Sima anyagokat sima felületű mángorlófával kezeltek, míg pl. a gombos termékekhez rovátkolt felületű mángorlókat használtak. Ezt az eszközt Európában már a 16. században alkalmazták, Magyarországon 1693-ból van rá levéltári utalás [5]. Széleskörűen elterjedt módszer volt. A kézi mángorlókat bárki elkészíthette, így ez az eszköz a szegényebb népcsoportok számára is elérhető volt. Talán ez a magyarázata annak, hogy a textíliák kikészítésének ez a módszere nagyon sokáig fennmaradt, még a 20. század elején is alkalmazták.