Tóth György - Lengyelné Kiss Katalin: Régi vasalók (Öntödei múzeumi füzetek 12., 2003)
perem az orr tartományában megnyúlik. Ezáltal ebbe a felületrészbe már kevesebb hő jut, így az valamivel hidegebb, mint a vasalótalp többi része. Ezzel a „hideg" orral sietség nélkül lehetett a fodrok szétvasalásánál a vasalandó anyagot igazgatni anélkül, hogy a vasalónő megégette volna a kezét. Szellemes megoldások a szellőzésre A konstrukciós elemeket illetően az első helyen a szellőzés kialakításának megoldásai szerepelnek. A 18. század első feléből származó szenes vasalók szellőzését egyszerű módon oldották meg, a vasalótest oldalfala és a fedél között réseket hagytak. Ezek méretét és elhelyezkedését tapasztalatok alapján határozták meg. Ez azonban önmagában nem biztosított folyamatos átszellőzést, kevés oxigén jutott a parázshoz, tökéletlen volt az égés, és a vasaló hamar lehűlt. Később rájöttek, ha alul is szellőzőnyílásokat nyitnak, akkor határozott levegőáramlás alakul ki. A jól megszerkesztett vasalóknál elöl, alul lépett be a levegő és hátul, felül távozott. Külön problémát jelentett az, hogy a szellőzőkön keresztül se hamu, se parázs ne essen ki. Az alsó szellőzőnyílások általában az öntvénybe utólag fúrt lyukak voltak, vagy pedig nagyobb keresztmetszetű, de kisebb számú, az öntvény formázásánál eleve kialakított, ún. szemek voltak. A felső szellőzőnyílást a fedél és a vasalótest illeszkedésénél kialakított nyílások adták. A normál állású szem, aminél az íves rész van felül - ezt nevezik a gyűjtők „varjúszemnek" -, elég jól visszatartotta a parazsat, de a hamu kihullása ellen nem védett jól. A szemes vasalók másik típusánál a szem íves része volt alul, ez volt az ún. „halszem". Ezt a megoldást inkább a sárgaréz vasalóknál alkalmazták. A „szemes vasaló" jellegzetes, körcikk formájú szellőzői német eredetre utalnak. A hat szemmel ellátott vasalók is német gyártmányúak, míg az oldalanként két szemmel rendelkezők inkább osztrák vagy magyar eredetűek. A kör keresztmetszetű szellőzőkkel ellátott vasalókat többnyire „svájci" vasalóknak nevezik, de ez automatikusan nem jelenti a svájci származást. A rostély használata a folyamatos égés fenntartása miatt különösen fontos volt. Ez biztosította, hogy a hamu mindig alulra kerüljön, és így ne fojtsa el az égést. A rostélyt, ill. az égési maradványokat a vasaló hátoldalán vagy fedelén keresztül lehetett eltávolítani. Olyan megoldás is létezett, amelynél a vasalótest három részből állt. A testtől felfelé nyílt a fedél - ezt a parázs behelyezésekor emelték fel -, lefelé pedig a talp a rostéilyal. Az utóbbi szolgált a hamu egyszerű és gyors eltávolítására. Ez volt az ún. Vulkán vasaló. Szórólapon is reklámozták [18], de szerepelt a pesti Schopper-féle kereskedés 1913-as árjegyzékében is [19]. Egyik példányát az Öntödei Múzeum is őrzi. Az Express vasalót több, 20. század eleji vaskereskedés is ajánlotta vevőinek. Itt a svájci vasaló fenékrészét úgy alakítot35. kép. A „Villám" vasaló szórólapja az 1920-as évekből [20] SZABÁLYOZÓ II „VILLÁM szabadalmazott SZAGTALAN Faszénvasaló kihúzható tűzkosárral VASALÓ "TOK """~~~"—— TUZKOSAR'*^^ Aladdin Ker. R.-T. LEVEHETŐ FOGQ^JP"'. Vl1 ;- ""í"'** 31 Telefon: 134-720. A „VILLÁM" fasiénvasaló előnyei: 1. Kényelmes és gyors begyújtás akármilyen lángon. 2. Slagfalon égés, a faszén alulról ég. 3. A hamu egy mozdulattal eltávolítható n kihúzható tüzkusárból és a vasaló tokból is. 4. Vasalás közben nem nyílhat ki, nincs semmiféle retesz. 5. Hamu, szikra, parázs nem hullik ki 6. A vasaló hőfoka szabályozható a szabályozó kürtő elforgatásával. 7 A faszénfogyasztás kevés meri a begyújtás és hőfejlesztés gyors, az égés pedig tökéletes. Á __ . Háztartási vasaló cca. 35 kg. P 1550 " a • Szabó vasaló „ 7"- „ „ 19 50 d. VII. luib.ll.-lir 3 T.Won 332-192
