Tóth György - Lengyelné Kiss Katalin: Régi vasalók (Öntödei múzeumi füzetek 12., 2003)

A kézivasalók fajtái A kézivasalókat az alábbi nagyobb csoportokba soroltuk be, s itt főleg az időbeli fejlődést vettük alapul: • edény alakú vasalók, edényvasalók (Távol-Kelet) • simítok • betétes vasalók (bárka- és ökörnyelv formájú vasalók) • tömörvasalók (szabó-, lapos-, amerikai és fényesítővasalók) • szenes vasalók • spirituszos vasalók • műszenes vasalók • gázvasalók • villanyvasalók • különleges vasalók Edényvasalók, simítok Ezekről az eszközökről a történeti áttekintés során már szóltunk. A képeken az ázsiai kultúrában használt nyeles, edény alakú bronzvasalókat, míg a korai simítok közül az Öntödei Múzeum üvegből öntött simítóit mutatjuk be. Betétes vasalók A betétes vasalók üreges vasalótestek voltak. Ebbe az üregbe helyezték be a kovácsolt vagy öntött „vasalóvasat", „vasalónyelvet", más szóval magot. A betét a vasalótest formáját követte, hogy az üreget minél jobban kitölthesse, minél jobb legyen a hőátadás. A betétet tűzben melegítették föl, s tetején általában egy mélyedést vagy lyukat alakítottak ki, hogy egy lapáttal és egy piszkafaszerű kampóval a tűzbe való berakást, ill. a kivételt megkönnyítsék. Folyamatos vasalás értelemszerűen csak úgy volt lehetséges, ha egyszerre több vasat tartottak a tűzben, s igény szerint cserélgették őket. Innen eredhet a szólás is: Az az ügyes ember, aki egyszerre több vasat is tart a tűzben. A forró mag mozgatása nem csekély erőt, ügyességet és körültekintést igényelt, hogy a vasalást végző személy meg ne égesse magát, ill. a környezetében se tegyen kárt. 13. kép. Ázsiai edényvasalók a 18. és 19. századból [4] 14. kép. Az Öntödei Múzeum üvegvasalói, átmérőjük: 90 és 120 mm, 1910 körül készültek