Tóth György - Lengyelné Kiss Katalin: Régi vasalók (Öntödei múzeumi füzetek 12., 2003)

Amint az már az előzőekből is kiderült, a vasalók alakja szerint megkülönböztetünk nyitott és zárt testű vasalókat, a fűtés módja szerint ismerünk betéttel felmelegített, szénnel vagy más, szenet helyettesítő anyaggal fűtött vasalókat, éghető folyadékkal (pl. spiritusszal) hevített vasalókat, gázzal és villamos árammal fűtött vasalókat. Vannak olyan vasalók, amelyeket a forró kályhára vagy a tűzhelyre, esetleg egyenesen a tűzbe kellett rakni, s úgy melegedtek föl, s vannak a formai kialakításról felismerhető jellegzetességek, például az egy tömbből álló, tégla formájú, nehéz szabóvasalók, vagy az ugyancsak tömör testű, de lapos kivitelű vasalók, vagy a cserélhető fogantyúval ellátott, ún. amerikai rendszerű vasalók. Természetesen a vasalókat anyaguk és készítési módjuk szerint is megkülönböztethetjük, hiszen ismerünk vas- és rézvasalókat, kovácsolással és öntéssel, esetleg ezek kombinációjával készített vasaló eszközöket, s mint mindenütt, itt is előfordulnak különlegességek, egyik kategóriába sem besorolható kombinációk. A kézivasaló részei A vasaló egyes részeinek elnevezésénél az előbbihez hasonló gonddal szembesülünk. A 12. képen ezért bemutatjuk, hogy az egyes részleteket illetően mire gondolunk. A vasalók múzeumi vagy gyűjteményi leírásához célszerű a főbb méreteket is megadni. Négy mérettel minden vasaló jól jellemezhető, ezek: a legnagyobb hosszúság, a legnagyobb szélesség, a fedélmagasság és a teljes magasság mm-ben. Ajánlatos a vasaló tömegét is megadni, hiszen ez egyben fontos technológiai paraméter is. A vasaló fogantyútartóját külön készítették kovácsolással vagy öntéssel. A vasalótesthez való csatlakoztatására sokféle mód adódott, általában szegecseléssel vagy csavarral oldották meg. A fogantyú általában fából készült, ha pedig egy testet képezett a tartóval, akkor a hőszigetelés érdekében fával vagy bőrrel, néha textíliával burkolták. A díszítmények között a fogantyú és tartójának kialakítása fontos szereppel bírt. Ez egyben megkönnyíti a gyűjtők azonosítási feladatát is, mert az egyes országok, tájegységek sajátos jegyeket hagytak hátra e részleteket illetően. Egy 1910 körül kiadott német gyártmányismertető például 19féle vasalófogantyút ismertet [11], A kézivasalók részei I - fogantyú (nyél) 2 -fogantyútartó 3 - fedél 4 - fedélzár 5 - test 6 -orr 7 - talp 8 - szellőzőnyílások 9 - rostély (kivehető) 10 - hőrostély (a talppal együtt öntve) II - betét 12 - huzatszabályozó 13 - hátsó zárószerkezet (guillotine vagy ajtó) 14 - vasalóalátét