Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)

sonlóan majdnem kizárólag öntésre használták az 1727-ben Bogsánban üzembe helyezett nagyolvasztót. 1800-ban már mintegy 30 nagyolvasztó üzemelt az ország területén, ezek közül legalább tízet öntvény gyártásra is használtak [8]. A nagyolvasztó medencéjét is általában az öntés követelményeinek megfelelően alakították ki, rendszerint szűk és magas medencét falaztak, hogy a felgyűlt vasat hosszabb időn át melegen tarthassák. Az ilyen szűk medencéjű nagyolvasztókat, egyáltalán a kor kohászati berendezéseit Kerpely méltán híres munkájából ismerhetjük meg [9]. A 3. ábrán egy pilléres nagyolvasztó rajzát mutatjuk be. A nagyolvasztóból való közvetlen öntés gazdaságos volt, azonban a csapolást a formázáshoz kellett igazítani. További hátrányként jelentkezett, hogy bár a faszenes nagyolvasztók öntészeti szempontból jó minőségű szürkenyersvasat szolgáltattak, egyenletes járásukat nagyon nehéz volt biztosítani, ami miatt a nagyolvasztók termelésének csak egy részét sikerült öntvényként hasznosítani. Ezért a 18. század vége felé több helyen bevezették és üzemszerűen alkalmazták a másodolvasztást. Ez azt jelentette, hogy a nagyolvasztóból lecsapolt nyersvasat tömbök formájában hagyták megdermedni, majd ezeket a tömböket újra megolvasztották. A másodolvasztáshoz tégelyes kemencéket, teknős lángkemencéket vagy kupolókemencéknek nevezett aknás kemencéket használtak, amelyek közül ez utóbbi típus alkalmazása vált általánossá. Nem lehet pontos választ adni arra a kérdésre, honnét származik a kupoló vagy kupolókemence elnevezés [10]. Az biztos, hogy mint nagyon sok műszaki szavunk, ez is német közvetítéssel került hozzánk. Az is biztosnak látszik, hogy összefüggésben lehet a mind a teknős, mind az aknás kemencékre jellemző medencével. Valószínű, hogy a szó francia eredetű, és hibás fordítás alapján honosodott meg a német nyelvben. A19. században „ömlesztőnek" kívánták magyarosítani, de a név nem terjedt el. Nagyon sok adatunk van arra, hogy a másodolvasztóként használatos kupolókemencéket kezdetben a korabeli vasművek nagyolvasztói mellett építették fel, lehetővé téve a nyersvasgyártás és az öntészeti célokat szolgáló vasgyártás különválasztását. Kovács L. ad erről nagyon részletes ismertetést a már idézett munkájában [7]. Néhány érdekes részlet a tanulmányból: A kincstár Kabolapolyánán 1826-ban új nagyolvasztót építtetett, mellette öntőműhelyt és - hazánkban az elsők között - egy kupolókemencét is felállíttattak. Munkácson 1830-32-ben épült új nagyolvasztó, mellette öntöde kupolókemencével.