Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)

Az eredményes kéntelenítés feltétele a legalább 1480 °C fémhőmérséklet, a 0,6-2,0 mm szemcsenagyságú, min. 250 l/kg acetilénfejlesztő képességű kalcium-karbid, az 5-6 percnyi tartózkodási idő és az intenzív keveredés a kezelőtégelyben. A hőmérsékletcsökkenés a kezelőtégely hőegyensúlyának beállása után nem több 25-30 °Cnál. A kéntelenítés alatt a száraz, pergő salak a kezelőtégely erre kiképzett részén kipereg vagy lehúzható. A kéntelenítés végén a kezelőtégelyben maradt folyékony vas a kifolyócsatornán leereszthető. Az ismertetett berendezést 1972 áprilisától az Április 4. Gépgyár vasöntödéjében, 1974 júniusától a BMG Törökszentmiklósi Gépgyár vasöntödéjében használták. A rendre 0,01% alatti kéntartalomnak köszönhetően 30-35% kezelőanyag-megtakarítást értek el a gömbgrafitos öntvények gyártása során. A kupolókemence egy érdekes alkalmazási lehetőségét és egy másik kéntelenítési módszert ismerhettünk meg, amikor 1974 áprilisában a Magyar Vagon- és Gépgyár elindította repülőtéri acélöntödéjét. Az acélöntöde olvasztóműve két 1100 mm medenceátmérőjű, Schack-rendszerű rekuperátorral és Bizerba-gyártmányú, ún. egyemberes adagolórendszerrel felszerelt, 10 t/óra névleges teljesítményű GHWkupolókemencéből, egy GHW-rendszerű kéntelenítő rázókeretből és öt oldalfúvatásos Bessemer-kiskonverterből állt. A kupolókemencék betétje min. 90%-ban, de gyakran teljes egészében acélhulladékot tartalmazott. A mintegy 40 % visszatérő hulladék mellett az acélhulladék 20%-a az MVG egyéb megmunkálóüzemeiből származó forgács volt, amit adagolás előtt nagy nyomással pakettáltak. Az acélhulladékkal együtt, a megkívánt összetétel beállítására, ferroötvözeteket is adagoltak. 20-22% összes kokszfelhasználással 1500-1550 °C hőmérsékletű, átlagosan 0,04% foszfortartalmú szintetikus vasat állítottak elő. A vas a szifonon és a csapolócsatornán keresztül a rázóüstbe folyt, ahol hőmérséklete 1450