Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)
A kupolókemencék szerkezete, felépítése és működése Mielőtt a kupolókemencék történetének fontosabb hazai állomásait felidéznénk, tekintsük át felépítésüket és működésüket (7. ábra). A kupolókemence szerkezetileg négy lábon álló, 10-14 m magas hengeres acéllemez köpeny, amelyet belülről falazással vagy döngöléssel tűzálló anyaggal bélelnek ki. Főbb részei: (A) lábazat, (B) fenékzáró ajtó, (C) medence, (D) csapolócsatorna, (E) búvónyílás, (F) fúvókák, (G) szélszekrény, (H) páncélzat a tűzálló béléssel, (I) adagolóajtó, (J) kémény, (K) pernyefogó. A rajzon nem látszik a salak lecsapolására szolgáló salakvályú. Az öntöttvasból vagy acélból készült lábazat tartja az egész kemencét. Erre csavarozzák az öntött vagy hengerelt acélból készült alaplapot, amelyen a medenceátmérőnek megfelelő nyílás van, amire a fenékzáró ajtót építik. A fenékzáró ajtó arra szolgál, hogy az olvasztás végén kinyitva, rajta keresztül lehet leengedni a kemencében visszamaradt anyagokat. Szakaszos csapolású kemencéknél a csapolócsatorna a döngölt fenék szintjén a páncélzaton kialakított csapolónyíláshoz csatlakozik, csapoláskor a folyékony vas elvezetésére szolgál. Vele szemben, a fúvókák alatt mintegy 200-300 mm-re található a salakolónyíláshoz kapcsolódó salakvályú, amely az ugyancsak folyékony salak elvezetésére szolgál. Ha a kemence folyamatos csapolású, akkor a csapolónyíláshoz szifon csatlakozik, ami a salak és a vas elválasztására szolgál. A páncélzaton ajtóval lezárható búvónyílás arra szolgál, hogy rajta keresztül lehet a felzárt fenékzáró ajtón kialakítani a tűzálló fenékdöngöletet, ÜL feltöltése után begyújtani a kupolót. 7 ábra K u P olókemence A sugárirányban elhelyezett, mint- pernyefogóval
