Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)

pedig 83 857 tonnára. A 4. ábrán látható diagramot Kovács L. szerkesztette meg a nyersvasés vasöntvénytermelés rendelkezésre álló adatai alapján. Látható, hogy a 19. sz. folyamán a közvetlenül nagyolvasztóból öntött vasöntvény menynyisége sokkal kisebb mértékben nőtt, mint az összes vasöntvény, és a századforduló után már csökkenő tendenciájú | volt. Ez jórészt az önt4. ábra. Magyarország (Erdéllyel és Horvátországgal vénygyártásra szolgáló együtt) nyersvas- és vasöntvénytermelése 1806-tól kis faszenes nagyol1913-ig vasztók üzemen kívül helyezésével függ öszsze. Míg a 19. sz. első harmadában alig néhány kupolókemence volt, számuk 1906-ra 162-re nőtt. Közülük 31 volt kohászati vállalatoknál (további 6 kupoló a finomítókemencék kiszolgálására szolgált, de olykor öntvényeket is öntöttek belőlük), 110 a fémáru- és gépgyárak öntödéiben, 21 pedig önálló öntödékben. Mindez arra utal, hogy a korszerű öntvénygyártás súlypontja a 19. sz. fordulóján a gépgyárak öntödéire és az önálló öntödékre helyeződött át, amelyek a vas olvasztására már másodolvasztó berendezésekkel, elsősorban a rohamosan terjedő kupolókemencékkel rendelkeztek. A 19. században épült kupolókemencék számtalan változatából nyújt válogatást az 5. és 6. ábra [9]. A mai korszerű, nagy teljesítményű, a környezetvédelmi elvárásokat és előírásokat is kielégítő kemencék azonban össze sem hasonlíthatók az ebből a korból származó szerkezetekkel, annak ellenére, hogy felépítésük és működésük elve alapvetően nem változott.