Mikus Károlyné: Képek a Csepel Vas-és Fémművek múltjából és jelenéből (Öntödei múzeumi füzetek 10., 2002)

Csepel varrógép Zománcozott öntöttvas Háztartási és ipari falikút vasaló 1922. december 25-én, teljesítőképességének csúcsán, 65 éves korában agyvérzésben meghalt a nagy gyáralapító. Sírja a Salgótarjáni úti izraelita temetőben található. A gyárat gyermekei: Alfonz és Jenő vették át és vezették jó érzékkel tovább. Kiépítették az egész országban a kereskedelmi értékesítési hálózatukat, és szakadatlanul bővítették a közszükségleti cikkek választékát, radiátorokat, egészségügyi cikkeket, kályhákat gyártottak. Lépésről-lépésre bővült a gyár, valamint környéke. Tisztviselői részére a vállalat a gyár közelében (a Déli utcában) szép családi házakat épített: 1920. március 14-én felavatták a csepeli művelődés legismertebb fellegvárát a „Munkásotthont". 1924-ben felépült a gyári kórház is, amely ma is működik. (1998. április 24-én egyébként visszakapta alapítójának nevét, most ismét Weiss Manfréd kórház.) Jelentős állomása volt a fejlődésnek a Nemzeti és Szabadkikötő átadása 1928ban. A vállalat 1927-ben berendezkedett autók és repülőgépek Báró Weiss Manfréd falsírboltja