Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

Skultéti Isván öntőbrígádja Áron-gyár EIVRT Gábor Áron Öntöde és Gépgyár néven, önálló gyáregységként működött. Új feladat várt rá: a tervek szerint a nagy nehezen kialakított élelmiszeripari gépgyártó profilja helyett néhány év elteltével az EIVRT vákuumtechnikai gépgyártó bázisává kellett válnia. Igazából azonban az öntödéről volt szó, mivel a nagyvállalat teljes vasöntvényszükségletét, valamint színesöntvényigénye nagyobbik hányadát innen szándékozták biztosítani. Az EIVRT a kezdeti években nem tudta a gyár kapacitását lekötni (teljes egészében később sem), így a csökkenő élelmiszeripari gépgyártás helyett újabb, a gyár által soha nem gyártott, de az anyavállalati profiltól is teljesen idegen termékek gyártását kellett beindítani. A megnövekedett minőségi igényeknek az öntöde csak úgy tudott eleget tenni, hogy az 1970-es évek végén folytatódtak az évtized elején megkezdett fejlesztések. 1980-ban történt befejezésükig új magkészítő műhely állt üzembe, lépéseket tettek a porleválasztás megoldására, az öntés korszerűsítésére, újjáépült és gépesítetté lett az adagolórendszer, ám a kupolók átépítésére a tervezettek ellenére ekkor sem került sor. A mintegy 45 millió forintból megvalósult beruházás ellenére az öntöde termelése 1976-ot követően ismét folyamatosan csökkent. Ebben nagy szerepet játszott a gyári foglalkoztatottak létszámcsökkenése, ami az öntödében az átlagot meghaladó volt. Az itteni munkáslétszámot