Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

tödék termelése, állaguk fokozatos romlásának következményeként is, 1964-től folyamatosan csökkent, ám a halaszthatatlan rekonstrukcióra a vállalatnak nem volt fedezete, s azt egy későbbi időpontra halasztotta. A termeléscsökkenést a selejt jelentős növekedése kísérte, ami 1967-ben már a termelés 18%-át tette ki. Az öntöde technikai felkészültségi szintje a kb. 30-40 évvel korábbi termelési feltételeknek felelt meg, a rajta időközben végrehajtott kisebb javítások eredményeként az egyes technológiai részfolyamatok külön- Háztartási húsdaráló, 1960-as évek böző szintűek, a termelés folyamata (Fotó: Oberländer Sándor) pedig nehezen összehangolhatóvá lettek. A vállalat tovább nem halogatva a már folyamatosan veszteségesen termelő üzemrész rekonstrukcióját, 1971-ben egy, a korábbiakat meghaladó nagyságrendű fejlesztésbe kezdett a régi (I.) öntödében. Ennek mértéke a tervezettektől elmaradt ugyan, de korszerűsítésre került a formázás, a homok-előkésztés, az öntvénytisztítás és a kéziformázás is. Az öntödei rekonstrukció eredményeként a kapacitás jelentősen megnövekedett, gépesítettségi foka komoly mértékben növekedett, ám az öntvények piaci keresletének csökkenése és a piackutatás hiánya miatt a gyár kapacitásfelesleggel is rendelkezett. A selejtcsökkenéshez fűzött remények sem váltak valóra, s elsősorban rámolási, tisztítási hibák és a vékony falú, peremes öntvények részarányának növekedése miatt a selejt ezekben az években is 12-13% körül alakult. Az élelmiszeripari gépgyártó profilra történő átállás igen lassan ment végbe. A nehézkes gyártmányfejlesztésre várt a feladat, hogy a különböző szinteken automatizált és távvezérelt konzervipari, húsipari, sütőipari gépek és kemencék, anyagmozgató berendezések és rendszerek döntő hányadát adják a vállalati termelésnek, ám mire a többnyire egyedi vagy kis sorozatú termékekkel ezt elérték, addigra egyre nagyobb hányaduk került a korszerűtlen gyártmányok csoportjába. A várt megszilárdulás és felemelkedés helyett a vállalat ismét a lejtőn találta magát. A mentőövet egyelőre az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (EIVRT) jelentette, amikor is 1973. január l-jével szervezetébe olvasztotta az ÉBGV három vállalatát. Az új nagyvállalati szervezetben a Gábor