Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

felszínre kerültek, s azon sem a szinte folyamatos szervezeti változtatások, sem pedig a gyártott termékek körének állandósult módosításai nem javítottak. A bázisvállalatnak kinevezett Gábor Áron Gépgyárban még a saját gyártású öntvényeknél sem tudták ütemezetten szervezni az üzemen belüli kooperációt, de a legnagyobb veszteséget az évek óta már begyakorlott és nem túlzottan nagy műszaki felkészültséget igénylő háztartási húsgépek gyártásának 1964-ben a Szarvasi Vasipari Szövetkezetnek történt kényszerű átadása jelentette. A fontosabb öntvényféleségek ezekben az években: féktuskók, gépöntvények, temperöntvények és háztartási húsgépek. Akkor kellett termékváltást végrehajtani, amikorra már az öntödék berendezései rendkívül elavultakká és elhaszálódottakká váltak, aminek következtében csak alacsony minőségi fokozatú öntvények előállítására voltak alkalmasak. Mindezek ellenére az öntödei területen fejlesztés alig történt, pedig a pécsi gyáregység öntödéjének megszüntetésével a nagyvállalati összes öntvénytermelés a fővárosi bázisvállalatra maradt. A g'épgyártó ágazat fejlesztési gyengeségei következtében azonban a béröntvények aránya ekkorra már elérte a 76%-ot, azaz a saját felhasználás mindössze 24%-os volt. 1965-ben a 8800 tonnás öntödei termelés gyártmányösszetétele a következőképpen oszlott meg: A nagyvállalattól remélt - és a gyártelep elavultsága miatt égetően szükséges - beruházások elmaradása következtében a rendelkezésre álló fejlesztési eszközök csupán a termelés szinten tartását tették lehetővé. Az ígéretek ellenére a vállalat felettes hatóságai nem biztosították az anyagi feltételeket az igényelt nagyarányú fejlesztésekhez, erre a vállalat saját anyagi eszközei elégtelenek voltak. Az alapításkor kijelölt cél még évek múltán is csak a homályos távlatban élt, s a működésében is nehézkes vállalati szervezet is egyelőre a perspektívátlanságot erősítette. Az ÉBGV létrejötte az összevonással létrehozott nagyvállalati szervezet negatív példája volt. Éveknek kellett ahhoz eltelni, hogy az élelmiszeripari gépgyártás a vállalati termelésben meghatározóvá váljon. Igaz, ehhez olyan döntések is hozzájárultak, mint pl. a talán utolsó Oetl-gyári terméknek, a vasúti féktuskók gyártásának 1967-68-ban történt teljes megszüntetése. Az önféktuskó egyéb szürkeöntvény temperöntvény saját felhasználású szürkeöntvény 51% 25% 3,3% 20,7%