Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

gyártelepen indulhatott meg a termelés. A vállalat üzletköre nem változott, elsősorban építkezési öntvényeket, gépgyártáshoz szükséges nyers béröntvényeket állítottak elő, de egyre jelentősebb szerephez jutott a vasszerkezet-gyártási üzletág, míg 1875-ig fokozatosan megszűnt a biztonsági szekrények gyártása. Az öntöde termelési képessége évi 15 ezer mázsára volt tehető (de pl. 1879-ben mindössze 11 ezer mázsát termelt), nyers- és rúdvasat, kevés acélt dolgozott fel, s ezeket elsősorban felsőmagyarországi kohókból vásároltak. A gyár ez idő tájt átlagosan száz munkást foglalkoztatott, közülük pl. 1875-ben - a napszámosokat nem számítva - 32 volt öntőmunkás [13]. A tevékenység szélesedésével és a termelés növelésével együtt gyarapodott a munkások száma, s az 1880-as évek közepén az igényektől függően már 200 munkásnál is több dolgozott a gyárban; a vasöntödében, a gép-, a szerkezeti-, a lakatos- és az asztalosműhelyben. Az ekkoriban feldolgozott vasanyag mennyisége elérte a 20 ezer mázsát [14]. Az 1880-as évek építési technikája és nem utolsósorban az ekkor épülő lakó- és középületek romantikus stílusa mind az épületszerkezetekben, mind pedig a díszítésben sok öntvényt és kovácsolt vasanyagot használt fel. Az ekkortájt nagy lendülettel kiépülő fővárosi közművek (víz, csatorna, gáz, villamoshálózat) szintén nagy - sőt időlegesen a legjelentősebb - fogyasztói voltak mind az öntöttvas áruknak, mind a legkülönbözőbb vasszerkezeteknek. Az 1872-től az 1880-as évek közepéig tartó mintegy másfél évtizedben a számtalan kisebb munkán kívül a különféle minisztériumok, városok (főként Budapest) és községek, testületek és magánosok megrendelései sorából kiemelkednek: a Füvészkert pálma- és növényházai, a budavári és gödöllői királyi kastély díszkertjének növényházai; a Lipót (Váci) utcai új városháza, a Hungária Nagyszálló, a várbéli honvédelmi minisztérium (azóta elpusztult) lépcsőszerkezetei; az államvasutak központi (Keleti) pályaudvarának peronoszlopai és szerkezetei, a Kötő (Pesti Barnabás) utcai Vasudvar és az 1910-ben lebontott Haris-bazár öntöttvas és egyéb vasszerkezeti elemei; lovardák, kocsiszínek, csarnokok, pavilonok, díszkerítések, korlátok és rácsozatok, gázlámpaoszlopok és -konzolok, különféle raktár- és gyárépítkezések, közúti vashidak stb. ugyancsak öntöttvas elemei és vasszerkezetei Budapesten és vidéken [15]. A gyár az össztermeléséhez képest nem túl sokat külföldre is szállított az öntöde termékeiből, Bulgáriába, Romániába és Szerbiába. A viszonylag stabil és a kor színvonalán igen nívós öntödei termékválasztékról szemléletes képet nyújt a - és nyilvánvalóan részben már az 1860-as évek első felétől előállított és forgalmazott - gyártmányainak