Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)

Irodalomjegyzék

Óda Mechwart András 40 éves jubileumára ÍRTA: BÓRÁND JÁNOS Itt hajolj meg népem! míg födetlen fővel Bámulod e ritka szellem-óriást! Ki negyven éven át csodás tetterővel A munka harczában érted vitt tusát! Te éretted küzdött föllángoló hévvel, Stea jó létedért harczolt Ő csupán. Messze világított ragyogó lelkével Akár egy üstökös sötét éjszakán! Itt hajolj meg népem! lángészt ünnepelve! Mert Ő a legnagyobb az ipar terén! Ki a nyers anyagba ihletet lehelve, Dicsőséget szerzett e nagy földtekén! Nevét öt világrész büszkén visszhangozza, Öt világra szóló az elismerés. És fenkölt homlokát dicscsel aranyozza, Bár jutalmazásra ez mind kevés! Itt hajolj meg népem! «embert» ünnepelve, A kitDiogenes egykor keresett! Uj Diogenesként lámpával kezedbe Hozzá vezérel az emberszeretet! Ő volt ki a sínylőt kegyeibe vette, S mindég fölszárítá pergő könnyeit, És Krisztussal tartott: testvérként szerette, Mint a kit a hitnek malasztja hevít. Gőgös szó nem hangzott soha ajakáról! Ezt becsüld meg népem ? dicscsel eltelve! S íme nézd leszáll most fényes magassából S a ködmönös munkás kezet fog vele! Ember-becsülésben nála egy a mérték: A puritán jellem és a becsület! E poshadt világban mily lángoló érzés... Mennyi varázsillat, mennyi lelkület!... Sötét idők jártak... e gyár hírnevével Erőtlenül állott, s már-már elbukott; De ő megragadta hatalmas kezével, Mert egy szebb jövőben még bízni tudott! Hatalmas lökéssel feldobta a lejtőn, S alá építette remek torlaszát! Önzetlen lelkének jeligéjévé lön: „Ott hol a kenyered, ott van a hazád!" Igen! eföld az édes hazája! Melyhez annyi drága emlék fűzi Őt, S mely mindenkor büszkén tekint nagy fiára A ki merész álmot csak 6 róla szőtt! Hogy e fényes álmok valósággá váltak, , Csak ő az egyetlen, a kit érdem ér! Uj ipart teremtett e szegény hazának Övé a dicsőség! Övé a babér!