Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)
Mechwart műszaki alkotásai - A villamos fadöntőgép
A millennium évében Mechwart tengelykapcsolójából - a különleges célokra szerkesztett egyedeket nem számítva - hétféle nagyságot gyártottak. A Mechwart-kapcsolókat az üzemépítés legkülönbözőbb követelményeinek megfelelően alakították ki. Ilyen példák sorakoznak a 28. ábrán. Az 1. képen a kötélkorongot egybe öntötték a (C) dobbal. Kikapcsolt állapotban a kötéltárcsa a forgatónyomaték átadása nélkül („lazán futott") forgott a tengelyen. Bekapcsoláskor viszont az (F) hüvely elmozdításával a fentiekben leírt kapcsolási folyamat játszódik le. A 2. kép malmi, vagy más hasonló erőátvitelt mutat be. A szíjtárcsát és a tengelykapcsoló dobját külön csapágyazott csőtengelyre ékelték. A kapcsolást a közlőmű fölött levő épületszintről kézikerékkel végezték. A 3. kép a sorozatban gyártott Mechwart-kapcsoló kapcsolási lehetőségét szemlélteti. A 4. kép a lánckerékkel segített kapcsolást mutatja. A villamos fadöntógép Mechwart érdeklődése kiterjedt az egész gazdasági életünkre. Nagyszerű érzékkel választja ki azokat a témákat, melyek sorozatos gyártással kecsegtetnek. Az 1880-as években ilyen volt a fadöntőgép is. Az ország akkori területének kb. 29%-át borította erdő. Az 1887-ben exportált fa értéke meghaladta a 23 millió forintot. E nagy mennyiségű fát kézi szerszámokkal vágták. Az 1885. évi országos kiállításon ugyan bemutattak gőzgépes fadöntőgépet, de ez nem volt alkalmas minden kívánalom teljesítésére. Ugyanis a fűrészt közvetlenül a gőzgép dugattyúja mozgatta, a kazánt tehát a gép közelében kellett elhelyezni. Ezt viszont a helyi viszonyok akadályozták, sőt némely esetben lehetetlenné tették. A vázolt hátrányok megszüntetése érdekében szerkesztette Mechwart a villamos fadöntő gépét. Ez lényegében három főrészből áll (29. ábra), ezek a villanymotor; a famaró és a jármű. Az (E) villanymotor tárcsájáról a (B) marót szíjjal hajtották. Mind a motort, mind a marót a (P) alapon a (D) csap körül elforgathatták, a marót ugyanis az alaphoz az (L) kar kötötte. A marás gyorsaságának megfelelően a szerszámot az (a-a) íven karral mozgatták. Az előtolást az (R) rúddal végezték. A gépet a fához könnyen oldható lánc kötötte. Az esetleges gép felé dőlést támasztókar akadályozta meg. A kidöntendő fát nagy részében a leírt módon vágták át, majd a marás nyí-