Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)

Mechwart műszaki alkotásai - A forgóeke - A gépes szántás kezdete

oldalúságát. A XIX. század közepéig csak Angliában több mint 30 féle gőzekés szántással foglalkoztak. Ezek közül kiemelkedik 1830-35 táján Heathcoat és Tweedale próbálkozásai, akik az eke közvetett vontatásával kísérleteztek. Ez a munka csak kísérlet maradt, mert a használható köz­vetett vontatású szántást 1855-ben John Fowler és James Howard valósítot­ták meg. Ezt azonban megelőzték Fowler sikeres munkái, melynek so­rán kipróbálta a sodronykötelet (1848), tökéletesítette az ún. horgonyko­csit (1852) és megszerkesztette a kötélgombolyítót. Fowler rendszerénél a kötelet egy gőzgép mozgatja. A sodronykötél háromszöget alkot, amelynek csúcsain a gőzgép, a horgonykocsi és a kötélvezető csiga vol­tak. A gép és a horgonykocsi közötti háromszög befogón - oda és vissza - az eke haladt. A folyamatosságot a gőzgép előrehaladásával érték el. Ugyancsak az angol Savori találta fel és alkalmazta először a két gőzgé­pes szántást (1863). A két gép felváltva húzta maga felé a talajművelő eszközt. 1881-ben az angol Marshall-cég, Ceresa szabadalma alapján, használható közvetlen vontatású gőzekét készített. Ezekből néhány év alatt számos példányt gyártottak, sőt exportáltak is. Fowler is hamarosan áttért a kétgépes rendszerre. Az ő gépei 1870­ben hazánkba is eljutottak: az elsőt a béllyei uradalomban próbálták ki. Ebben az időszakban már az is törekvés volt, hogy a gőzgépet nemcsak szántásra, hanem cséplésre, vontatásra és más munkára is használ­hassák. Lényegében tehát ilyen fejlettségi állapot jellemezte a szántógépe­ket, amikor a Ganz-gyár a munkát e téren is megkezdte. Az utóbbi pon­tos időpontját nem ismerjük, az azonban tény, hogy Bánki Donát 1889­ben már tudósít a Ganz- szántógépek létezéséről [3, 6]. A Ganz-szántógépek - melyeket Bánki magyar gőzekének nevez ­Yull-rendszerűek. A teljes gépkészlet magajáró gőzgépből, (a forduló­nál) billenő ekéből, két kötélvezető kocsiból és drótkötelekből áll; min­dezt kiegészíti egy vízhordó kocsi. Nem tudjuk, hogy a Yull-rendszerű ekékből a Ganz-gyár hány darabot készített. Az azonban bizonyos, hogy a Ganz-szántógépek méltó „versenytársinak bizonyultak. Bár gyártóknál nem állt rendelkezésre annyi tapasztalat, mint például a Fowler-gépeknél, a ludányi versenyen a Ganz-eke mégis alkalmazható­nak bizonyult [41]. Meg kell jegyezni, hogy a forgóeke első Mechwart-féle szabadalma 1887-ben kelt. Az elhúzódó kísérletek miatt azonban a gépet csak 1893­ban mutatták be. A két időpont közötti kb. hat évben a Ganz-gyár - nyil­ván a kereslet miatt - a Yull-rendszerrel próbálkozott.

Next

/
Thumbnails
Contents