Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)

Mechwart és a Ganz-gyár fejlődése - Az elektrotechnikai gyár

ták, hogy a csöppnyi műhelyből fejlődik ki a kontinens első villamossági gyára. Az aggodalmaskodóknak nem lett igazuk. Zipernowsky Károly gépészmérnök (1853-1940) vezetésével a kis műhely már kezdetben reményt keltő sikereket ért el. Az első egyenáramú dinamók és ívlámpák is használhatónak bizonyultak és általános tetszést arattak. Ebben az első időszakban készítették az első váltakozó áramú dinamót. A munkák szaporodásával a műhely bérelt magánházba került. De hamarosan ez is szűknek bizonyult. Ekkor (1882) megvásárolták és a célnak megfelelően átalakították a korábban leégett, egykori Királymalom épületét. Hamarosan sor került a szomszédos házak megvételére. Ezeket emeletráépítéssel bővítették. Az 1890-es évek elején újabb helyiségekről kellett gondoskodni, ezért az irodákat, a raktárakat és a lemezsajtoló műhelyeket bérelt magánházba telepítették. Ugyanebben az időben az armatúra, a rézműves- és az asztalos műhelyeket a Ganz utca 24. számú házba helyezték át. A millennium évében a 4. táblázat szerinti műhelyekben dolgoztak. A műhelyeket a múlt századvég legkorszerűbb szerszámgépeivel szerelték föl. A gyáregység energiáját 3 db, össszesen 350 m

2 felületű gőzkazán és egy 265 indikált lóerejű gőzgép szolgáltatta. Az egész telep világítására „4 gépkészletet" alkalmaztak. A századvégről térjünk vissza a megalakulást követő első évekhez. Mechwart hívására ebben az időszakban, az 1880-as évek elején, lépett a Ganz-gyárba Déri Miksa gépészmérnök (1854-1938) és Bláthy Ottó Titusz gépészmérnök (1860-1939). 1882-ben már vállalkoztak nagyobb feladatok elvégzésére is. Ekkor készítették ugyanis a Nemzeti Színház ideiglenes villamos világítását. A vállalkozás jelentőségét az domborítja ki, hogy kontinensünkön ez volt a második villamos színházvilágítás, Brünn után. Az 1884. évi bécsi elektrotechnikai kiállításon a Ganz-gyár mutatta be a legnagyobb dinamókat. Mechwart és Zipernowsky ekkor kapcsolták össze a gőzgép és a dinamó tengelyét. Ez a megoldás később általánosan elterjedt típussá vált, mert az áramfejlesztő forgó tömege lendkerékként dolgozott. 1884 elején gyártották először az öngerjesztésű váltakozóáramú dinamókat (Déri-Zipernowsky szabadalma, 1882). A gép a turini kiállításon nagy feltűnést keltett. Az érdeklődés okát elsősorban abban találjuk, hogy ez a dinamó alkalmas volt állandó áramerősség előállítására. A gépet használhatták ívlámpák táplálására és ún. kompenzátor felhasználásáról - állandó feszültséget biztosítva - izzólámpák üzemeltetésére is. Ugyanebben az évben készítették el az önműködő reosztátot (ellenállás-