Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)

Ganz Ábrahám hengerei

jj ^ 8. ábra. Ganz Ábrahám gyára 1867-ben, a Kórház, a mai Ganz utca felől A Mechwart-Albumban [56, 9. old.] a kéregöntés hazai történetéről eddig kellően figyelembe nem vett megfogalmazása olvasható: Ganz Ábrahámnak ... „tíz évig állott már fenn műhelye, amikor több előrelátó vasúti technikus, megismervén kéregöntéseinek kiváló előnyeit, arra biztatta, hogy terjessze ki figyelmét a vasúti kerekek gyártására". Eszerint Ganznak gyakorlata volt a kéregöntvények öntésében. Ezek között malmi hengerei is lehettek, persze más tárgyak is, amikor rátalált az igazi tömeggyártásra, a vasúti kerekekre. Erről a témáról a német Ottó Moog [92] így vélekedik: „Bár a Ransomes and Company-nál (Ipswich) már 1843-ban készítettek kéregöntésű hengereket, az általános malomipari használatot mégis 1850-től a Ganz Gyár valósította meg, alkalmazva a vasúti kocsikerekek öntésmódját. Ezeknek a Ganz-féle hengereknek öntött rovátkáik voltak, és az egyenetlenség ellenére a töretéshez váratlanul jól beváltak." Ganz Ábrabám mesterlegényi vándorlása során szerzett tapasztalataiból ismerhette meg a kéregöntést. Valószínűsíthető tehát az, hogy kéregöntéssel készíthette mind a Hengermalom tartalékhengereit, mind a vasúti kerekeket. Talán a két öntvény összetétele sem különbözött egymástól. Remélhetően a jövő szerencsés kezű kutatója rábukkan a rejtély kulcsára. S ekkor választ kaphat arra a kérdésre, miért kellett Debrecen-