Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntés történetéhez (Öntödei múzeumi füzetek 7., 2001)

egyes haranghangok „székhelyét" a paláston [5]. A harangöntés első lépése a harang öblét, belső felületét meghatározó forgástestnek, a magnak az elkészítése az öntőgödörben. A mag tűzálló kemencefalazó téglákból faragott idomokból készül, amely a továbbiakban kis kemenceként működik, tehát van tűztere és huzatszabályozó nyílása is (3. ábra). A magot egy függőleges tengelyen forgatott, a hangmagasságnak és tömegnek, ill. a méreteknek megfelelően megszerkesztett profilú sablondeszkával formázzák, majd a felületét faggyúviasz-grafit keverékével vonják be, a külső réteg zsír vagy faggyú. Ezután leveszik a sablondeszkáról a profillemezt, s most az öntendő harang külső felületének megfelelő másik profillal egy u.n. álharangot formáznak a magon. Ha gondolatban a két profil által meghatározott forgástestet elmetsszük, akkor a harangbordát, vagyis keresztmetszeti szelvényét képzelhetjük el. Az álharangot tűzálló anyagból, többnyire agyagból készítik. Az álharang az elkészítendő fémharang pontos mása (4. ábra). Az agyag kiszáradása után egy újabb felületi faggyúrétegre kerülnek fel a viaszból készült díszek, feliratok. Ez utóbbiak készítéséhez a mesterek különféle, öntő szóval mondva magszekrényeket használnak, amelyekbe a díszítés, ill. a betűk negatívját vésték be, ezekbe öntik bele a viaszt, s így kapják meg a megfelelő alakú pozitív díszítményeket. Az álharangra nagyon óvatosan, 9-10 lépésben, ecsettel viszik fel az úgynevezett finomsár rétegeket, melyeket természetes módon hagynak mindig megszáradni. Ez az anyag az agyagon, samottliszten, vízen Fagerenda j cca 030-35 mm, Vezezetőcsuk/ók 4. ábra. Az álharang formázása