Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntés történetéhez (Öntödei múzeumi füzetek 7., 2001)

volt, természetesen asztalos-, kovács-, tisztító- és lakkozóműhely is tartozott a gyárhoz. A 20-as évek végétől volt vasöntödéjük is kupolókemencével. A gyár nagyságát jól illusztrálja az 1910-es gyártmányismertetőjükben megjelent metszet [17]. Sopron utcáin, de főleg a bérházak udvarán ma is sok helyütt látni még Seltenhofer feliratú öntöttvas csatornafedlapokat s szivattyús kutakat (24. ábra). Csatkai a cég 125 éves jubileumára készített művében is ír arról, hogy Seltenhofer IV. Frigyes a gyárat úgy szándékozta fejleszteni, hogy az ekkor még hazánkhoz tartozó Sopron közeli Somfalván (a mai burgenlandi Schattendorfban) 1828-29-ben megkísérelt fiókgyárat létesíteni. Dr. Macher Frigyes kohómérnök kutatásai szerint ebből feltehetően semmi sem lett, mert a „gyárnak" Somfalván sem épületben, sem emlékekben semmi nyoma nincs. Ennek valószínűleg az általános gazdasági válság volt az oka [11, 21]. A tűzoltó-felszereléseik is eljutottak a szomszédos országokba is. Pl. a zágrábi Technikai Múzeumban ma is használnak ünnepi alkalmakkor egy 1928-as gyártmányú Seltenhofer tűzoltókocsit (25. ábra). Az összesen majdnem 6000 db harangjával kétségtelenül a Seltenhoferek négy dinasztiája által üzemeltetett harangöntöde volt hazánk legnagyobb vidéki, és messze földön híres harangöntödéje, különösen ha hozzávesszük, hogy hosszú évekig nem is sorszámozták harangjaikat. Még ma is 30-nál több, Seltenhofer-harang szól a soproni templomtornyokban, erről a múlt év őszén a szerző személyesen is meggyőződött. Felmérésének adatait ld. a mellékelt táblázatban. 1939-ben a gyár ismét hadiüzem lett, réz- és ónhiány miatt a kormány többé már nem engedélyezte a harangok öntését, csak a légvédelem érdekében a tűzoltó-felszerelésekét. A soproni gyárat a II. világháború végén, 1945. március 4-én az angolszász légierő - környékével együtt - teljesen szétbombázta. A család ugyanitt levő lakóháza is erősen megsérült. A károkat a cég sohasem heverte ki, így a soproni harangöntés és a cég története itt megszakadt (27. ábra). Bár Seltenhofer IV. Frigyes 1949-ben egy beadványában kérte az államosítás alóli mentesítést [21], ez nem következett be, mert a Soproni Levéltárban nincs szinte semmi anyag a Seltenhofer gyárról. A felszabadulás után ui. az államosított cégek iratait ide kellett volna leadni. Seltenhofer IV. Frigyest, mint osztályidegent a háború után teljesen mellőzték. Különféle gyárakban és hivatalokban alacsony beosztásokban foglalkoztatták. 87 éves korában, 1978. június 27-én hunyt el.