Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntés történetéhez (Öntödei múzeumi füzetek 7., 2001)

14. ábra. Az eisenstadti múzeumban most is őriznek egy Seltenhofer-féle kocsifecskendőt az 1910-es évekből korában meghalt. Betegsége miatt Figyes fiát már 1844-ben erősen bevonta a munkába. Seltenhofer II. Frigyes 1817-ben született. Sok utazása során széles látókörre tett szert. Az üzem átvétele után a gyártási profilt hamarosan kibővítette a tűzoltó-berendezések gyártásával. A kezdetleges eszközöket tökéletesítette, s az apjától örökölt szakértői alapossággal, üzleti tisztességgel elérte, hogy 1870 körül, amikor a cégbejegyzéseket törvények szabályozták, már az ország egyik legtekintélyesebb gyártelepévé alakul a műhely. Hamarosan jó hírnevet szerez magának egész KözépEurópában, még Amerikába is szállít tűzoltófecskendőket. A bonyhádi „Tűzre, vízre vigyázzatok" kiállításon látható egy 1839-es, általa készített, kéthengeres, kétkerekű kis fecskendő [14]. A harang egyébként úgy jön össze a tűzoltó-berendezésekkel, hogy a korábbi évszázadokban a jelentős famennyiségeket felhasználó épületek tömege könnyen és gyakran tűzveszélyt jelentett. A templom- és várostornyok nemcsak tűzőrséggel, de a riasztást szolgáló harangokkal is el voltak látva. Az utóbbiak félreverésével riasztották a lakosságot és a tűzoltóságot. A tűzoltófecskendők hengerét is bronzból öntötték, tehát szakmailag a harangöntőnek nem okozott gondot a rézötvözetekből, rézlemezekből készült szerkezetek gyártása (13. ábra).