Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntés történetéhez (Öntödei múzeumi füzetek 7., 2001)

12. ábra. 1820-ban öntött Seltenhoferharang Hövejen rését fejezte ki. Csatkai 1819 és 1843 között öntött 20 harangjának adatait tudta fellelni. Közülük három az említett olmützi. Egyik harangját 1837-ben a soproni Szt. Mihály templom ősi, 1489-ben öntött, de 1836-ban megrepedt harangja helyett öntötte. Az irreálisan rövid, háromnaposra tervezett harangkészítés balul sült el, mert az elégtelen hűtési idő és kapkodás miatt két öntés selejtes lett, de a harmadik annál jobban sikerült. Az eseményt a régi harang bronzából veretett emlékérem is megörökíti, ma a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárában őrzik (11. kép). Sopron környéki kutatásaink során három 50 cm körüli átmérőjű, koronás, „Mich goss Friedrich Seltenhofer in Oedenburg 1820" feliratú harangját is megtaláltuk. Egyik a hidegségi r.k. plébánia közelében álló haranglábon függ, egy a höveji r.k. templomban és egy a nagycenki r.k. templom tornyában (12. kép). Patay Pál adatai szerint van még harangja Kenyeriban, Magyargencsen és Körmenden (2 db) [12]. Seltenhofer kezdetben 5-6 emberrel dolgozott, de a szaporodó megrendelések tágították a műhely kereteit. Még segédkorában ún. emlékkönyvet kezdett vezetni. Ez érdekes és értékes kortörténeti dokumentum lenne. Csatkai múzeumigazgató 1942-ben még dolgozott belőle és Maréchal Károly, Seltenhoferék volt mérnöke 1973-ban jegyzetei alapján hivatkozik rá [5]. Az emlékkönyv alapján Seltenhofer I. Frigyest vidám, jó megfigyelő és jól rajzoló embernek írja le Csatkai. Ma sem a család leszármazottai, sem a Soproni Városi Levéltár nem tud e dokumentumról, pedig talán túlélte a gyár II. világháborús szétbombázását. A későbbi utódok ebbe jegyezték be a családtörténeti adatokat. Trackl Josefa bécsi harangöntő lánya volt. Házasságukból több gyerekük született, de csak „II. Frigyes" volt hosszú életű. Seltenhofer I. Frigyes 1845-ben betegeskedni kezdett és 1846. február 5-én, 57 éves