Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

csoport Jáki kápolnájának ajtaja, a kolozsvári egykori hadtestparancsnokság székely kopjafák motívumaiból és a népművészetből ellesett tulipán-, kosfej-, páva- és galambornamentikájával szerkesztett kapuja számottevő. Iá. Sóty Zoltán (1884-1969) munkáiból Röjtökön Verseghy Nagy Elek hajdani kastélyának neobarokk kapuja, Budapesten az Istenhegyi út 2., valahai Finály-villa kapu-és kerítésrácsa, a New York kávéház és az egykori Brummer szövetüzlet (Petőfi S. u. 20.) belső rézrácsai megkapó művek. Ifj. Berkes Kálmán (1884-1948) a ciszterek Villányi úti gimnáziumának rácsaival aratott megérdemelt sikert. A Jungfer cég is működött az 1949-es államosításáig. Munkásságuknak ebből a periódusából az ismertebb műveik a MÁK Kossuth téri székházának és a pannonhalmi főapátságnak a kapuja, a Rákóczi út 4., egykori Georgia-bérpalotán elhelyezett domborított vörösréz szobor. A vidéki mesterek közül Szegeden a szecesszió vasművességében már ismertetett Kónya György is munkálkodik még, a Fogadalmi Templom belső kápolnájára formált a „Háború kapuja" és a „Béke kapuja" mutat elszakadást a történelmi stílusok elcsépelt motívumaitól. Debrecenben Király Imre (1885- 1965 k.) a Szent Anna-templom neobarokk munkáival tűnik ki. Karcagon Prell József (1882-1956) a Püspökladányi u. 9. egykori Kása-házra kovácsolt lenyűgöző kapujával, lépcsőés erkélyrácsával tette látványossá az épületet. Ha végigtekintünk e negyedszázad mesterein és műveiken: ahány alkotó, annyi sajátos művészegyéniség, és ez a megállapítás még akkor is helytálló, ha a stílus felújítások nyomán némi azonosság, rokon mozzanat bukkan elő. A barokk elemekből formált rácsok az 1930-as évektől némileg megritkulnak, a kiüresedett eszményrendszerrel szakítva a modern építészet csírái elvétve már gerjesztőleg hatnak a kovácsoltvas-művességre. E törekvés ekkor még zsenge hatását Sima Sándor székesfehérvári és Bieber Károly Farkasréti temető-templomának kriptaajtaja, valamint a Jungfer cég pannonhalmi kapuja már szordinóval jelzi. Az alkotások megannyi sokféleségével vonzóan szuverén világot teremtve változatos kép alakul ki más nemzetek vasművességében is, számos vasműves kincs születik Európában. A külföldi mesterek sorából kiemelkedik a francia Eágar Branát (1880-1960), az 1925. évi párizsi kiállítás díszkapujával arat megérdemelt sikert. Raymoná Subes (1893-1970) az „Ile de Francé" tengerjáró hajó lenyűgöző díszkovács- szerkezeteinek alkotója. A nemzetközi hírnevet szerzett Jaroslav Vonka (1875-?) e kor csaknem egyedülálló művészi teljesítményével a wroclavi városházára kovácsol artisztikus rácsokat, szobrokat.