Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)
értelemben távoli egzotikus táj ábrázolását kedvelő); valamely történelmi stílussal ölelkező-; mértani motívumokból szerkesztett, ún. új tárgyiasságú-; végül fém- és színesüveg-kreációval kombinált forma. A szecesszió mintegy két évtized alatt fényes pályát fut be, bő teret kap a vasművesség. A historizálás vasműves fejedelme, Jungfer Gyula a századforduló irányzataival is lépést tud tartani és egyike a korszak legeredményesebb mestereinek. 1899-ben készíti Hauszmann Alajos terve szerint a volt királyi palota északi főbejáratának 8,5 m magas, 4 m széles, 75 q súlyú, a szecesszió floreális motívumaihoz igazodó, a tulipános ládákról vagy varrottasokról ellesett dús növényi ornamentikájú, az 1900. évi Párizsi Világkiállításon Grand-Prix-t nyert monumentális kapuját. A második világháborút követő évek közömbös magatartása a sérült kapunak védelmet nem nyújt, pusztulása örök kára nem csupán a magyar, hanem az egyetemes művészi vasművességnek is. Az egykori királyi rezidencia befejezéseként helyezték el a Turulszobor és az „A" épület közötti, Jungfer Gyulától való hatmezős kerítést, valamint a park egy- és ötágú kandelábereit. A századforduló magyar vasművességének floreális ornamentikájával komponált rács motívumaiba belevegyül a népies virágdíszítés, a Közép-Kelet-Európa népeinek szecessziójára oly jellemző folklorisztikus vonás. A királyi bérpalota (Ferenciek tere 2.) játékosan szeszélyes indákkal szerkesztett, a francia szecesszió formavilágába öltöztetett kapujának növényi elemei inkább a nyugati, semmint a magyar hagyományokhoz állnak közel, ám lépcsőrácsát a margitvirág népies motívuma díszíti. A népi inspirációjú Gresham-palota hatalmas pávás kapuzata és a függőfolyosó rácsok bekötő vasainak madárfigurái igazolják, hogy az egy időben nálunk is termékeny talajra talált a francia-belga Art Nouveau irányzata, s az mennyire összefonódott a népi-nemzeti karakter sajátosságaival, csakúgy, mint a Klotild-palota úrihímzés-motívumra emlékeztető ornamentikája, noha ezek a folklorisztikus formák félreismerhetetlenül a speciálisan magyar föld díszei, és egyben fényes kulturális korszakot is jelentenek a nemzetközi motívumok áradatában. A szecessziós vasművesség formavilágának bravúros mestere Forreider József, aki műhelyének 1899-ben történt megnyitása után társas viszonyt létesít és a cég Forreider és Schiller néven működik 1915-ig, amikor is az alkotásoknál a dicsőségben osztoznia kell társával, ám az újabb kutatások már megbízhatóan állítják elénk személyének egyedülálló szerepét a munkák művészi megvalósításában. A társas cég munkássága elsősorban Budapesten követhető nyomon, és itt a legkiemelkedőbb az egykori Léderer-palota (Bajza u. 42.) elbűvölő szépségű, a második