Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

11. kép. Fertőd, az Esterházy-kastély kapuja, 1769 tik a plasztikusan formált növényi ornamentikát, a különböző kartusformákat, kagylómotívumokat. A díszek sora nem nyomja el a rács szerkezetét, az szabadon érvényesül. Eklatáns példája e módszernek Nancyban a Place Stanislas kolosszális méretű rácsozata Jean Lantomnak „a lengyel király lakatosá"-nak kiemelkedő műve. A német rácsokat a dekoratív formák szövevénye borítja el és formálja át a párhuzamosan rudak sorát úgy, hogy azoknak már csaknem nyomuk vész, az egymásba formálódó ornamentikával a rácsozat organikus hullámzó felületté válik. Legnagyszerűbb emléke Würzburgban a hercegérseki palota ún. Greiffenklau kapuja, a már említett Johann Georg Oegg alkotása.