Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

sa idején 1480 körül készült. A magyar történelem vezető szerepet betöltő főurainak színezett címerei még fokozzák az attraktív látványt, egyben a heraldikai ismeretek bővítésére is alkalmat nyújtanak. Virtuóz teljesítményt mutat, előkelő helyet foglal el - többek között - még a bártfai (Bardejov, Szlovákia), a kisszebeni (Sabinov, Szlovákia), a lapispataki (Ploské, Szlovákia), a máriafalvai (Mariasdorf, Ausztria) szentségházajtó e műfajnak felejthetetlen emlékei, beszédes bizonyítékát adva e korszak hazai vasművessége magas fokának. Lemondva most már a magyar emlékanyag e műfajban felmutatott további eredményeinek ismertetéséről a korszak sokrétű iparművészeti alkotásainak - beleértve a középkor virágzó ötvösművészetét is - méltó versenytársa a kremsi kórháztemplom gazdag képzelettel komponált szentségházrácsa. A Jézus életét áttört technikával formált képek némileg a Biblia pauperum lapjaira emlékeztetnek. Sokban rokon ezzel a csehországi Znojmo plébániatemplomának szentségházajtaja. A képek jeleneteiben összefüggő eseménysorozat ugyan nem ismerhető fel, de a szakrális események ábrázolása az előbbivel azonos gondolatsort idéz. Itt is szalagvasakkal megosztott mezőkben láthatók a szent könyvekből megismert történések. A csehországi vasművesség másik jelentős alkotása Hradec Kralovéban a katedrális szentségházának háromrészes aranyozott kovácsoltvas ajtaja. Lándzsaablak, szamárhátív, rózsaablak, vimperga, keresztrózsa, krabbe, halhólyag, négykaréj- és lóheremotívumok, sokféle változata látható rajta. A rács ornamentikájának gazdagsága építészeti mintakönyv módjára mutatja be a középkori lapicidák munkáit, úgy jeleníti meg a gótikus kőfaragás csodálatos formáit, mint a 13. század francia építészének Villard de Honnecourt-nak vagy kései utódjának, Viollet-le-Duc-nek vázlatkönyvében lapozgatnánk. A rács a műfaj egyik legszebb végakkordja. A gótikus kovácsoltvas-művesség legmagasabb színvonalú eredményeit mutató szentségházak zsinati határozat alapján születtek, és használatukat a 16. század második felében úgyszintén szinódusi döntés szünteti meg. Ugyanis a tridenti zsinat (1545-1563) az eucharisztia helyét az oltáron álló szekrénykében jelöli meg, ezzel - hazánkban is - véget ér a vasművesség tündökletes gótikáját megelevenítő, európai színvonalat tanúsító több mint kétévszázados korszaka. A szentségházajtók ismertetésével még nem tehetünk pontot a jelentős gótikus kovácsoltvas emlékek számbavételének teljesítésére. Mielőtt azonban e kor rácsainak szerkezeti jellegzetességeire utalnánk a korszak művészi kovácsolású alkotásainak sorát nyitó, a franciaországi elpusztult ourscampi apátság 1202-ből való rácsának említése szükséges.